„– Te, ezt megint jól összenyomták.”
Az elmúlt börzék alapján kezdem azt hinni, hogy a következő a helyzet:
Ha a bejárat előtt hatalmas sor áll, akkor odabent olyan jól el lehet férni, hogy az szinte már ijesztő, ám ha az ember egy pillanat alatt be tud jutni, egész konkrét tapasztalatot szerez arról, milyen is az olajos halaknak.
A kispesti KMO előtt lézeng pár ember, de semmi komoly. A furcsa az, hogy az idősebb korosztályból valók – lehet, rossz helyen járok? Lehet, nem is ma van a börze?
Azért csak bementem, lesz, ami lesz.
Az első dolog, ami szembetűnt, hogy a KMO egész pofás hely, sokkal jobb, mint a Munkásotthon utcai iskola, ahol az elmúlt börzék voltak. Tiszta, festett falak, rajtuk képek, van ruhatár, ami ráadásul ingyenes. Tök jó.
Na keressük meg azt a börzét.
A bejutáshoz két bejárat is rendelkezésre állt – én természetesen a ruhatártól távolabbit választottam. Amit odabent láttam, az olyan volt, mint egy arcon csapás. A terembe konkrétan nem lehetett beférni. Emberek egymás hegyén-hátán, és mindenki kb. azt várja, hogy a másik végre megmozduljon. Ennyi ember pedig elég jól be is fűtötte a helységet, sajnáltam azokat, akik nem adták le a kabátjukat a ruhatárban.
A börze egyébként kettő teremben folyt, az egyikben a hivatalos kiadók árulták a füzeteiket, míg a másikban a magánszemélyek gyűltek össze. A teljes igazsághoz egyébként hozzátartozik, hogy innen is nyílt még egy folyosó, ahol tanyázott pár árus.
A választékot a szokásos dolgok alkották, habár már évek óta nem volt ilyen nehéz átböngészni, hála az embertömegnek. Mindenesetre, ha átnéztünk a többiek válla felett, láthattuk a szekrény aljáról jött játékfigurákat, kártyákat, szobrokat, meg persze angol és magyar nyelvű füzethalmokat. A legtöbbön természetesen látszódott, hogy nem mostanában kerültek le a boltok polcairól, de persze azért bele lehetett futni pár „nulla kilométeres” példányba is.
Újdonságok tekintetében sajnos nem voltunk túlságosan elengedve, persze a börze sokkal inkább a használt dolgokról szól, mintsem a friss megjelenésekről. A szokásosakat persze megkaptuk, a Kingpin kiadó folytatta a sorozatait, a 5panels duplázott, de aki ügyes és türelmes volt, az belefuthatott az új Fandomba, vagy akár az újranyomtatott Theoba is.
Mindent összevetve számomra kicsit felemásra sikerült az idei első börze. A KMO-val, mint helyszínnel olyan tekintetben szimpatizálok, hogy igényesen néz ki, egyszerűen jobb ide bejönni, mint az iskolába. A problémája azonban, hogy kevesebb hely áll rendelkezésre. Ami kétségtelen, hogy ez fizikailag is jobban összehozza a képregény iránt érdeklődőket, de ha a következő börze véletlenül egy nagyobb helyen lenne… nos, nem siratnám meg a KMO-t.
- Matuszka Máté
Legutóbb nagyjából hét éve járhattam Képregény Börzén, no nem azért, mert nem szerettem volna ott lenni, pusztán anyagi okai voltak. De idén végre úgy alakult, hogy ismét belevethettem magam a dobozok közti bogarászásba, lökdösődésbe, kincskeresésbe.
Az új helyszínre két barátommal érkeztem, akik viszonylag frissek a képregények világában, vagy legalábbis nem ásták eddig bele magukat olyan mélyen mint én. Kicsit meghökkentek a sortól (úgy fél tizenegy fele érkezhettünk meg), de biztosítottam őket, hogy ez egyrészt jó, mert azt jelenti, sokan érdeklődnek a képregények iránt, másrészt ez a helyszín állítólag nagyobb mint a régi. Nem lesz gond.
Gond volt. Sajnos bent iszonyat tömeg fogadott minket, amit nehezített, hogy nem volt egy előre eldöntött haladási irány. Mire elértünk a nagyterem feléig, egyszer csak szembefordult velünk a tömeg, mi meg evickélhettünk az árral szemben, hogy eljussunk ahova akartunk. Számomra úgy tűnt, hogy a középen, körben lévő árusok asztalai között elég nagy a kihasználatlan tér, míg a körben keringő vásárlóknak csak egy szűk „folyosó” maradt.
De nem aggódok a jövőt illetően, a szervezők már biztosítottak róla mindenkit, hogy ősszel ez is meg lesz oldva, több hely lesz. Úgy legyen!
Engem személy szerint annyira nem zavart a dolog, kicsi vagyok, könnyen átfúrom magam az emberek közt, de az idősebbeknek vagy a kisgyerekkel érkezőknek annyira nem kedvezőek ezek az állapotok, könnyen elveheti a kedvüket. Barátaim is inkább félreálltak egy szellősebb sarokba és hagyták, hadd kutakodjak egyedül, ha már ilyen elszánt vagyok (majd úgyis szólok, ha találok valami érdekeset).
Egyébiránt nem volt sok problémám, akikkel összekoccantam, vagy egymásra léptünk kutakodás közben, kivétel nélkül mind udvariasak voltak. Kialakult pár rövid eszmecsere is, hogy ki melyik kötetet ajánlja, melyik a jobb sztori. Ezek nagyon hasznos dolgok, főleg, hogy szerintem már sok laikus is betéved, akik hirtelen nem tudják, hogy a 80 különböző Pókember közül melyikkel is kellene kezdeni (azért is emeltem ezt ki, mert ugye évek óta nem voltam képregényes közösségben, így nem tudtam, mennyire működik még ez a dolog).
Mivel inkább külföldi képregényeket kerestem, így a hazai kínálatot nem nagyon vettem szemügyre, de ahogy láttam, mindenki szépen felkészülve jött. Az idegen nyelvű kínálat viszont picit vékonyabbnak tűnt a hét-nyolc évvel ezelőttihez képest, egy-két árus pedig kicsit talán túlárazta a másodkézből származó köteteit. De aki az internetes vásárlástól ódzkodik és inkább kifizetné a készpénzt az árusnak szemtől szemben, azoknak abszolút megfelelő terülj-terülj asztalkám volt itt, nem láttam igazán rablásnak minősülő árazást.
Egy szó mint száz, a börze még mindig élmény, még ha tömeg is van és nincs levegő. Kishazánkban ez az egyik legjobb alkalom, hogy az egyszeri képregényrajongó átélje azt, amire nyugati társainak minden nap van lehetősége: turkálni egy nagy halom képregény közt és haverkodni a többi rajongóval.
- Lőrinczi Balázs
Utolsó kommentek