Mint az internet világnapja kapcsán már említettük, itthon elsőként a papíron előzőleg már megjelent képregények illegális szkenjei és fordításai kezdtek felszivárogni az internetre (köztük is elsősorban a nyomtatásban megrázó hirtelenséggel korábban megszűnt X-Men sorozat epizódjai). Akkoriban (a kétezres évek első felében) ez a tevékenység viszonylag nyiltan zajlott, amióta azonban kereskedelmi forgalomban is újra nagy számban érhetőek el nálunk képregények, az illegális szkenek megosztását célul kitűzők leépítették ezirányú tevékenységeiket, vagy legalábbis nagyobb titokban űzik azokat. Meg kell említenünk - ha valaki nem tudná - hogy az említettek rendszerint figyelembe veszik, hogy az adott anyagok szerepelnek-e valamely itthon működő kiadó repertoárjában, és igyekeznek csak olyan anyagokat megosztani, melyek kereskedelmi forgalomba amúgy sem kerültek / kerülnek. Az utóbbi időben mégis gyakran elhangzott, hogy ezekre az illegális megosztásokra már nincs szükség, a körültekintő szelektálás ellenére is rontják a boltokban árusító kiadók esélyeit, és hogy jogosulatlan fordítások készítése helyett az ilyenekkel foglalkozók inkább saját képregények készítésére fordítsák az energiáikat.

Anélkül, hogy a kérdésben állást foglalnánk, nézzük meg, miről is beszélünk. Megkérdeztük az egyik népszerű képregénymegosztó oldal vezető munkatársát, aki régóta figyeli a képregényes színtéren zajló folyamatokat, és azt a becslést kaptuk tőle, hogy Magyarországon nagyjából 3-4 ezer kisebb-nagyobb rendszerességgel visszatérő képregényolvasóról beszélhetünk, akik hobbifordítást fogyasztanak. A letöltött képregények száma pedig közöttük az alkalmi belenézéstől (1-2 képregény) akár évente kétszáz füzet letöltéséig is terjedhet (a legnagyobb rajongók).
A Random magazinnál azt tapasztaltuk, hogy bármekkora érdeklődő tömeget is veszünk alapul, annak körülbelül a 5-8%-a keményvonalas, így hát vegyük a kétszáz képregény 8%-át átlagletöltésnek, ami a 4 ezer érdeklődőre nézve még így is évi 64 ezer darab elfogyasztott hobbifordítást ad.
Eközben tavaly kereskedelmi forgalomba a kepregeny.blog gyűjtése szerint kb. 170 képregényes kiadvány került. Ha ezekből szeretnénk 64 ezres összeladást produkálni, mindegyik kiadványból legalább 376-ot kellene értékesíteni, ami nyilván sok esetben sikerül is (pl. mangák és újságos terjesztésű magazinok), sok esetben viszont lehetetlen, mivel a szerzői kiadásokból eleve nem is készül ennyi darab.

Ebből látható, hogy a két közlési mód által lefedett olvasottság egymással összevethető méretű. Ebből pedig arra lyukadhatunk ki, hogy ha a hobbifordításokat, és az azokat megosztó oldalakat, valamint azok látogatóit kivennénk a képregényes színtérből, akár felére is csökkenthetne a képregényes témákban eszméket cserélgetők, a képregényes híreket terjesztők, a rendezvényre látogatók száma, vagyis a teljes magyar képregényes közeg mérete. Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy ha az illegális képregényt olvasóknak elvesszük a beszerzési forrását, azok a vásárlók közé pártolnak majd át - ennek okát talán nem is kell megmagyaráznunk most itt, a jelen gazdasági körülményei között.

De természetesen ma már nem csak szkennelt képregények kerülnek fel a netre, hanem bőven akad példa eredetileg oda szánt tartalmakra is. Az egyik első, és legnagyobb karriert befutott sorozat Merényi Dániel Napirajza (link), amely a blogról hódító útjára indulva már több vaskos kötetet is megtöltött, és alkalmanként már az index.hu-n és a Comedy Central honlapján is feltűnik. Mivel azonban a Napirajz nem elsősorban képregényként, hanem inkább humorforrásként népszerű, itt most nem foglalkoznánk részletesebben vele. Pláne hogy vannak képregényként sokkal inkább értékelhető vállakozások is, melyekről beszélhetünk.

A Random magazinnal nagyjából egy időben indult el pályáján Németh András, és a Rocksztár leszek, Mama c. képregény (link). András ügyes témaválasztásával hamar sok érdeklődőre szert tett, és Facebookos csoportjának ma már 1800 tagja van. András számára azonban nem csak a rajongó-toborzás és a velük való könnyebb kapcsolattartás miatt volt kifizetődő a netes publikálás, hanem amiatt is, hogy már nemsokkal a sorozat indulása után felfigyeltek rá a ComicsMania kiadó munkatársai, akik meg is keresték egy ajánlattal a nyomtatott változat elkészítésére. "Kiadónk már viszonylag a webes megjelenés kezdetén megkereste a szerzőt, és eltelt kb. fél év, amire András úgy érezte, hogy már megérett az idő a kiadásra" - árulta el a kiadó képviseletében Orosz László. "Eredetileg a magyar szerzői kiadványok szokásos limitált példányszámát céloztuk meg (200-300 pld.), de végül 400 példányban hoztuk ki, mert ez volt az a példányszám, ahol a színes, könyv formátumú kiadás horribilis nyomdaköltsége már kezelhető szintre csökken." - tette hozzá.

Andráshoz hasonló koncepcióval készült képregényük sorsát megalapozni a Varga Bálint Bánk és Pintér Márk alkotta duó, akik A hegy című történetüket (link) igyekeztek első körben a neten minél szélesebb körben megismertetni a nagyérdeművel, hogy azután a kalandok már papíron is folytatódhassanak. Mivel az ő anyaguk formátuma nem strip (képregénycsík), így blog helyett különböző, a Randoméhoz hasonló felületeken és formátumokban közölték a bevezető történetet. A Issu nevű lapozófelületen 1560, az egyik népszerű képregénymegosztó portálon pedig további 400 olvasást ért el a bevezető rész, amelyet ezzel párhuzamosan még egy fájlmegosztóról is le lehetett tölteni, árulták el nekünk Bálinték. Már csak egy szemfüles kiadóra van szükség, hogy a történet ne álljon meg az ingyenes előközlésnél.

A Swords képregény stábja (link) nagyot álmodott, és nagyot is lépett, amikor úgy döntöttek, ők nem is bonyolódnak ingyenes felvezetésbe, hanem gondos csapatmunkában készült alkotásukat digitális formában is csak fizetés után teszik hozzáférhetővé. Talán nem kell kiemelnem, mennyire fontos kísérlet volt ez a részükről, a magyar képregény ugyanis újjáéledése óta folyamatosan a terjesztés problémáival küzd, ezért a digitális értékesítés egy olyan lehetséges alternatíva, amely egyszerre sok kérdést megoldana, és sokak munkáját könnyebbé tehetné. "A terjesztésnél nincs nehezebb! A rendelések, fizetések lebonyolításának kialakítása, ha nem is könnyű, de lényegesen egyszerűbb feladat volt" - utalt kérdésünkre válaszolva a nyomtatott változatok terjesztésének nehézségeire Nemeskéri Attila főszerkesztő. "A digitális tartalom terén igen távolságtartóak idehaza még az emberek, de szerencsére ez napról-napra változik. Véleményünk szerint 1-2 éven belül, már nálunk is teljesen természetes lesz, hogy digitálisan is be lehet szerezni a magazinokat." További kérdésünkre azt is elárulta, hogy a Swords olvasóinak száma nemrég átlépte a bűvös 4000 főt. "Számukra ez hatalmas siker, mivel teljesen a nulláról kezdtünk mindet, ráadásul mindenféle képregényes múlt nélkül. Fő célunk, hogy később a digitális változat legyen az elsőszámú, olyan plusz szolgáltatásokkal, amit a nyomtatott változat nem tud biztosítani."

Noha nem árulták el, hogy eleddig vásárlóik mekkora hányada választotta az elektronikus formát a papír alapúval szemben, a lehetséges arányokkal kapcsolatban megkérdeztük egy számítógépes magazin főszerkesztőjét is. Az ő elmondása szerint a gamer lapok közül mind a GameStar, mind a Konzol magazin, mind a PC Guru elérhető digitális formában, az 576 Kbyte pedig csak ilyen formában érhető el. "Pontos adatokat nem mondhatok a saját oldalunkról, de van olyan digitális gamer lap itthon, amelyből havonta átlagosan több mint 100 megy el (ez ugye a nyomtatott kiadásnak nem éri el még a 5%-át sem)" - fejtette ki. Ez az 5% ismerősen csenghet máshonnan is (a fentebb említett keményvonalas-arányt leszámítva): az USA-ban nagyjából ekkorára saccolják a digitális képregényvásárlások arányát a hagyományosakéhoz képest.

Mielőtt azonban arra a következtetésre jutnánk, hogy itthon is a füzetek ekkora hányada kel el digitálisan, és kezdenénk elosztogatni az amúgyis rendkívül szerény, párszáz darabos eladásokat 5%-okra, tartsuk szem előtt, hogy a papír alapú képregényekhez itthon korántsem annyira könnyű hozzájutni, mint az USAban, vagy mint amennyire könnyen az említett, népszerű számítógépes / videójátékos magazinok beszerezhetőek. Így hát sok esetben a digitális változat megvétele nem csak egy választható alternatíva lehet, hanem az egyetlen út az adott történet beszerzésére (például a szerzői kiadványoknál).

Ezen irománnyal nem szeretnénk követendő útirányokat kijelölni, sem mérleget vonni az említett kezdeményezések felett, hanem pusztán rávilágítani a tendenciákra, és viszonyítási pontokat adni jövőbeli projektek tervezéséhez. Mindhárom említett képregény más utat járt ugyanis be, más trendekre építve, más jellegű képregényekkel más formátumban próbálkoztak, így nem is feltétlenül lehet eredményeiket egymáséhoz hasonlítani. Csak egy valami látszik tisztán: míg a hagyományos nyomtatott képregények várható fogyásainak mértékét már sejtjük (egyik-másik eléggé lehangoló, lásd a cikk első részét), addig a digitális terjesztés - még ha a lehetőségeket egyelőre nem is látjuk tisztán - tartogathat olyan meglepetéseket, kitörési pontokat - és nem mellesleg akár többezres olvasottságot is -, amelyek a legcsalódottabb alkotókat is további képregények készítésre ösztönözhetik.

Cikkünk harmadik, befejező részét a hét végén közöljük!

Megjegyzés: a netről nyomtatásba kerülő képregényekkel kapcsolatban meg kell még említenünk a Papír(on)-t és a Majd ha fagy!-ot, melyek szintén blog formában kezdték pályafutásukat, majd pedig az egyik újságosi terjesztésben (a Négyzet című magazin formájában), másikuk pedig szerzői kiadásban is megmérettette magát. A Képes Kiadó Rejtő-képregényei közül néhány pedig fordított utat járt be: a nyomtatott változat sikereire alapozva később (és idehaza a képregények között elsőként) lettek megvásárolhatóak digitális formában is.