Ennek elsődleges oka az lehet, hogy míg a nyugati stílusokra építkező képregényeket egy céljaikkal sokkal inkább tisztában lévő, kiforrottabb (idősebb) alkotói tábor készíti, akik számára fontos a bibliográfia-építés, esetleg a szakmai elismertség, addig a mangás alkotók jellemzően fiatalabb lányok, akik sok esetben beérik azzal, ha történeteiket darabokban, különböző képmegosztókra töltik fel; azokat csak ismeretségi körükben terjesztik; avagy netalántán nem is készítenek ilyeneket, hanem alkotói tevékenységük fan-artok, esetleg megrendelői kérések (ún. commission) teljesítésére szorítkozik. Nem értékítélet ez a két táborra vonatkozólag a részemről, inkább azoknak az alkotáshoz való viszonyában jelentkező különbözés kiemelése. Megfogalmazhatom úgy is, hogy míg a mangásoknak nem elsődleges célja a szerkesztett munkák publikálása, hanem az alkotás inkább örömrajzolás, és a barátok, jó ismerősök szerzésének egyik módja, addig a nyugati képregényesek hajlandóak tevékenységüket túl komolyan venni, és mindent rögtön füzetben publikálni. Ebből adódik, hogy amíg a hazai szerzők mangáinak száma alig két tucat, a nyugati stílusban készültek száma már valahol száz fölött lehet.

 

 

Ebben az írásban szeretnék végigtekinteni a hazai készítésű mangák rövid történetén, pár szóban bemutatva azokat a kiadványokat és próbálkozásokat, melyek sorsát az utóbbi években lehetőségem volt figyelemmel kísérni. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a gyűjtés néhol saját szubjektív véleményemet is tartalmazza a kiadványok értékelésénél.

 

 

Az egész talán valahol 2007 végén kezdődött, amikoris a Képes Kiadó úgy döntött, kiadja a családi vállalkozásban (Korcsmáros Nóra, Horváth Andrea) létrejött Magyar Múzsa c. amatőr magyar mangát (link). A 90 oldalas - emlékeim szerint 800 példányban megjelenő - mű publikálásának ténye több szempontból is vizsgálatra érdemes. Először is az esemény tökéletesen illik azon hibás döntések sorába, melyeket a kiadó az évek során meghozott, és amelyek végül a magyar alkotók számára legnagyobb potenciállal rendelkező vállalkozást arra kényszerítették, hogy csaknem tökéletesen elzárkózzon a hazai munkák kiadásától. Hiszen a Képesnek nem csak a Magyar Múzsa van a számláján, hanem további olyen csúfos kudarcok is, mint az Eduárd Képregénymagazin, és még ki tudja hány olyan magyar és francia anyag kiadása, melyeket már megjelenésük pillanatában meghaladott a kor. A Magyar Múzsa létrejöttének másik érdekes oldala az a tény, hogy a kiadvány olyan alacsony színvonalat képviselt, amit szinte bárki meg tudott ugrani, aki kicsit is foglalkozik írással, rajzolással, s ezzel alkotók egész sorát ösztönözte arra, hogy előjöjjenek rejtekeikből, és megmutassák saját műveiket.

 

 

Az alkotói kedv - immár szándékos - fokozása volt a célja a Magyar Képregénykiadók Szövetségének azon akciójának is, melynek keretében a szövetség a jelentkező alkotók számára megelőlegezte egy kiadvány nyomdaköltségét, amelyet azoknak a később befolyt bevételből kellett visszatéríteniük. Ezen alkalmat megragadva tűnt fel Szántó Hajnalka, akinek Erő - Tűnj el! c. mangája 200 példányban jelent meg - a szövetség támogatásában tehát - 2008 elején (link). Noha Hajnalka munkája - toll és ceruzarajzok ötvözete - nem kifejezetten profi képet mutat még, de lényegesen jobban sikerült elődénél.

 

2008-ban az első próbálkozások között üdvözölhettük az Angel Light című magyar mangát is (link), amit az Ad Librum nyomda szolgáltatásával hozott tető alá Hrisztov Mirjana. Sejtésem szerint a mű készítése a Magyar Múzsáéval eshetett egybe - legalábbis nem látszik rajta, hogy az előbbi hibáiból okult volna a szerző. A történet ugyanis hasonlóan vázlatos rajzokból áll, és különösebben jó visszajelzések nélkül szinte nyomtalanul feledésbe merült.

 

Összeszedettebb munkát publikált még ugyanebben az évben Nyeste Gyula és Papp Imre, akik VaHaN című történetükkel a manga és a szuperhősképregények érdekes elegyét alkották meg. Az első epizódot 2009 elején egy második is követte, év végén pedig a harmadik. A vahan.hu szerint folyamatban van a negyedik is. Persze mi, akik figyeljük az eseményeket tudjuk, hogy Papp Imre már stílust váltott, és jó ideje új, Deveraux című képregényén dolgozik.

 

 

Magyar Múzsa-utórengésként könyvelhető el a DHARMA antológia létrejötte is, Grőb Tamás szervezése, akinek kifejezetten célja volt bebizonyítani, igenis vannak tehetséges magyar mangakák, és ennek érdekében egy egész csapatnyit igyekezett egyetlen kiadvány égisze alá összefésülni. Az első szám első kiadását (Ad Librum, 100 példány) az esedékes animecon első napján már délelőtt elkapkodták, így hamarosan már az utánnyomásról kellett intézkedni. Az első szám, és a hamarosan következő, vastagabb második olyannyira korszak indítónak tekinthető, hogy itt ismerhettünk meg elsőként olyan alkotókat, mint Kuris "Pilo" Zsuzsanna, a Mondo magazin későbbi állandó grafikusa, Nagy "Tanashi" Réka, vagy Madaras "Szacsi" Andrea a Kiscsillag megalkotója, de szerző-jelöltek és a DHARMA fórumon ténykedők között hallottam elsőként Molnár Gáborról (5Panels), Kovács "Xiiau" Vandáról (Random FanService) és Rimaszombati "Lainess" Laura Annáról is, akihez a tavaly megjelent Sayonara Happiness és a FanService-es Napvihar fűződik.

A sorozat harmadik kötete is már sínen volt, és ki lettek válogatva a közölni kívánt anyagok is, mikor Tamás bejelentette, hogy nem tudja tovább finanszírozni a kiadást, s így a kis csapat szétszéledt.

  

Talán némileg a DHARMA hatására, de legalábbis mindenképp egy árnyalattal később kezdett szerveződni a Keretbe Zárt Világ antológia is, Szilágyi "Azzedar" Szilvia gyermeke (link), mely azóta is példátlan kitartással készül, és a negyedik számát épp múlt héten vehették elsőként kezükbe az érdeklődők. A sorozat számos új és visszatérő magyar mangaka munkáját vonultatta fel az elmúlt években, egyedül a címlaprajzoló, és a stábban jellemzően uralkodó lány-többség az állandó.

 

2009-ben a Prince - A fiú, aki sosem élt c. mangát (link) köszönthettük az egyik első új kiadványként. Vioreál Andreát a Fumax kiadó támogatta a nyomtatásban, műve 200 példányban jelent meg, és, bár nem teljesen tökéletes még, de megvalósítása már hírből sem emlékeztet a Magyar Múzsa vagy az Angel Light képében megismert korai próbálkozásokra.

 

 

2009-es az előbb már említett Kiscsillag is, Madaras Andrea története, amit Grőb Tamás a leállt DHARMA projekt helyett adott ki 170 példányban (link). Andreának az évek során sok rajongót sikerült gyűjtenie, így a kötet gond nélkül elfogyott a polcokról. Andrea egyébként jellemzően olyan alkotó, akit a mangáknak csak a szellemisége hatott meg, én sosem ragaszkodott görcsösen ahhoz, hogy bármilyen grafikai megoldást is lemásoljon bármelyik japán szerzőtől. Ilyen értelemben azt a stílust képviseli, ami rendszeresen megosztja a hazai manga-rajongókat. 

 

Manga ez, vagy már nem? - merült fel a kérdés az Athenaeum kiadó MangAttack brandjének számos címével kapcsolatban is. 2007-től kezdődően a MangAttack több olyan manga-ihletésű, nem japán kiadványt is megjelentetett, melyek a mangák stíluselemeit csak nyomokban (formailag, vagy a történet elemeiben) tartalmazták. Ez egyszersmind jó és rossz is volt. Egyrészt rossz, mert nem egy esetben a japán mangakáknál tehetségtelenebb alkotók művei is megjelentek manga cimkével. Másrészt viszont jó, mert ugyanezen okból a kiadó nem zárkózott el magyarok japán hatásra készült műveinek publikálásától sem. Sajnos ténylegesen erre nem kerülhetett sor, az Athenaeum terve ugyanis visszaütött: a közepes minőségű manga-utánérzeteik nem fogytak a remélt mértékben, és mikor 2009 közepén arról érdeklődtem náluk, nyitottak-e még magyar művekre, azt a választ kaptam, hogy sajnos a válság miatt most már külföldi sorozataikat is szüneteltetni kénytelenek.

 

Szintén a válság tehetett keresztbe a Magyar Manga projektnek (link). A MicroDesign Bt. 2009 elején kezdte el szervezni manga magazinját, melynek a PestiEsthez hasonlóan az lett volna a koncepciója, hogy ingyen, nagy példányszámban kínáljon olvasnivalót és a hirdetők reklámjaiból tartsa fenn magát. Talán az említett válság, talán elképzeléseik racionalizálása lehetett az oka, hogy a terv rögtön az első toborzó körlevél kiküldése után leállt, és az érdeklődők leveleire már nem is válaszoltak.

 

Hasonlóképp nem vezetett eredményre a Roham kiadó próbálkozása, mely a nyugati jellegű képregényeket közlő Zap c. magazinjába szeretett volna mangás anyagokat becsempészni. A szerkesztő, Ábrai "Geek" Barnabás több alkotóval is egyeztetett, ám mikor kiderült, hogy a magazin első (még manga-nélküli) számával a kiadó nem találta meg a számításait, a második már meg sem jelent. De felhagyott magyar képregényes terveivel a Vad Virágok könyvműhely is, mely pár évvel azelőtt még konkrétan magyar szerzők felfuttatására jött létre, 2009-től viszont már egyáltalán nem foglalkoztak magyar projektekkel, pláne mangás hatásúakkal. Nem reménykedhettek a szerzők immár az AnimeStars magazin segítségében sem, amely részletekben, fekete-fehér mellékletében korábban magyar alkotók mangáit (például Vincze Zsoltét) is publikálta. A lap ugyanis megszűnt, vagyis inkább egybeolvadt a Mondo magazinnal, melynek profiljába ugyanez már nem fért bele. A Mondo egyébként azóta is közöl rajzos tanácsokat, és szervez rajziskolákat, versenyeket, egyebek mellett Bernát "Nezumi" Barbara vezénylésében.

 

 

A válság éveiről beszélhetünk tehát ekkortól. 2010-ben és utána már nem is jelent meg kiadói támogatással magyar manga.

 

Félig-meddig kivételek az egyszemélyes Nero Blanco Comix magánkiadó által megjelentett Kanon és Hidegbéke című kiadványok. Előbbi Süli Andreának az eredetileg a DHARMA 3-ba készült komplikált, istenes-harcos története (link), az utóbbi pedig Kuczora Zsolt a szintén meghíúsult Galaktika Steampunk antológia számára tervezett anyaga, háborús, felnőtt mangás kivitelezésben. Mindkettő füzet száz példányban jelent meg, bár az utóbbi már a második nyomásnál tart.

 

Saját keresetét feláldozva publikálta Félvér című kiadványát Buela Péter is, kinek anyaga (Kuczora Zsoltéhoz hasonlóan) kuriózum a lányok uralta mezőnyben (link). Péter nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor 500 példányban nyomtattatta ki történetét, és úgy hallom, az értékesítéssel azóta is küzd. De ez nem az ő hibája, az eddig leírtakból is kitűnik: ritka az, amikor valaki 150-200 darabnál többet el tud adni füzetéből, kötetéből.

 

 

2010-ben indult útjára Kovács Viktória Klaudia (alias Tetsuda Midori) Ten Devin című története is (link). A kalandot eddig két vaskos kötetben vehettük kezünkbe, és a szerzőnek meglehetősen szép, következetes stílust sikerült kialakítania. Sajnos a második rész már el is fogyott, de akit érdekel, az elsőt még korlátozott ideig beszerezheti.

 

Egészen más irányban indult el 2010-ben a Fanservice Factory csapata (link), akik az első igazi dódzsinsi elkészítését tűzték ki célul, vagyis olyan mangáét, amiben létező, jogvédett karakterek kerülnek khm... "extrém" helyzetekbe. Kiadványuk kizárólagos forgalmazója az AnimeLand, és őszintén szólva én még nem is találkoztam vele, illetve nem is nagyon hallottam róla sehol, mígnem egyszercsak kidobta a kereső. A csapat útjába az utóbbi időben különféle akadályok gördültek, de legutóbb úgy hallottam, tervben van a visszetérés és a további alkotás.

 

 

Szintén göröngyös tájakra kalandozott el (immár 2011-ben) Németh "Namiren" Barbara és Fintor "Jinsei Arita" Gréta, azaz a BLush antológia stábja (link), akik egy jaoi válogatást készítettek, csupa boy's love, vagyis fiú-szeret-fiút történetekkel. Úgy tűnik, tervükkel egyáltalán nem lőttek mellé, ugyanis mintha utánnyomásról csiripeltek volna a madarak.

 

2011-es még a Sayonara Happiness, Rimaszombati Laura Anna mangája, aki Random FanService-beli publikációja után döntött úgy, hogy papír alapú kiadással is megpróbálkozik (link). Hacsak a legutóbbi MondoConon el nem fogyott, valószínűleg még lehet pár példány az elkészült 200 példányból, szóval aki szeretné fellapozni az egyik talán legszebb hazai készítésű mangát, ne habozzon!

 

 

Nem sokkal későbbi a szerepjátékos elemekre építkező, Krall Bruth névre hallgató vaskos kötet, Kun Áron író és Nógrádi Claudia Anna rajzoló műve (link). Információim szerint a szerzők mindössze 50 példányt kockáztattak meg nyomtatni a mangából, és némileg érthető is az óvatosság, a végeredmény ugyanis inkább emlékeztet a Magyar Múzsa időszakára, mint a kidolgozott, későbbi publikációkra. A szerzők máris a történet újrarajzolását fontolgatják.

 

És végezetül meg kell még említenem természetesen saját kiadványunkat, a Random FanService-t is, ami 2011 nyarán indult útjára, hogy lapjain jelentkezőink olyan mangás stílusú történeteit is közreadhassuk, melyek az eredeti Random magazinba nem passzoltak volna (link). Mi már - az előzőekkel szemben - a digitális terjesztést képviseljük, vagyis egy olyan utat, ahol a netre kedvtelésből feltöltés és a szerkesztett publikálás izgalmas elegyet alkot, és - reményeink szerint - olvasónak, szerzőnek egyaránt megfelelő alternatívát kínál eme válságtól sújtott években. Találkozzunk is a következő számban, egy-két héten belül!

 

Megjegyzés: ha bármi tárgyi tévedést találsz az írásban, vagy tudsz olyan további kiadványokról, melyek kimaradtak a felsorolásból, kérlek hozzászólásban jelezd! Köszi! :)