már szedem is le!

Jajj de jó, mostmár kisebb adagokban is fikázhatok. :D

Viccet félretéve, örvendetes dolognak tartom hogy kiléptetek a "csak antológia" formátumból. Túl sok idő telt el így egy-egy életjeladás között.

Megmondom őszintén fostam hogy a város legendái magában próbálkozik, mert eddig ölég felemás kapcsolatban álltam az eddigi részekkel. Balázst ismerem és jófejnek tartom, nem egy közös kapcsolódási pontunk van (a J-Hawk anthem, amit a No More Gravity csinált, valami istenség), és alapvetően a Város legendái sem egy rossz koncepció, csak még kiforratlan és nincs eldöntve az iránya. Ez mondjuk a 4. számmal végre valahára változik.

A promóképek alapján féltem Zsolt írásától, néha hajlamos baromira túlerőltetni a menőséget, illetve bármi más olyan elemet ami túlfűtött érzelmekkel jár (lásd előző Város LEgendái szám), ha elszalad vele a ló akkor nehezen lehet visszatéríteni a kevesebb több koncepicó útjára illetve hogy bármi mással foglalkozzon ezeken kívül.

Kellemesen csalódtam.

Alapvetően nagyon örülök neki hogy a 4. részre végre kezdenek kibontakozni a karakterek egyéniségei, végre már különálló személyiséget is lehet társítani itt ott az emberekhez, legfőképpen Képmutató karaktere jött be, eddig talán ő a legmarkánsabb mind fegyverhasználatát, mind jellemét tekintve, bár még mindig sok átfedés van nemtörődöm lezserségben az előző számban látott Jézussal, akiből most elég keveset kaptunk, de ez nem is baj, így nem nem ütközött lényegében egyik karakter jellemével sem, és volt lehetőség a többeket kicsit jobban kibontani. A néma halálosztó láthatóan macséte mániás, ez is tetszett, a turbékoló galambok meg a pisztolyt részesítik előnyben. Van lehetőség bennük is de még messze nincsenek kibontva, azt a kis lámúros aggódós jelenetet először amikor láttam az előzetesben, nem csíptem, mert azt hittem, hogy össze akarjátok boronálni azt a kettőt és ahhoz kicsit direkt lett volna, aztán mikor kiderült hogy már együtt vannak akkor elsimult a dolog. Sok lehetőséget látok ebben főleg annak a szövegnek a fényében, amit lenyomott Képregény ember Titkárnővel kapcsolatban. Potenciális későbbi nagykedvencem lehet képregényember, ha ügyesen játszátok ki ezeket a kártyákat, igencsak jó azonosulási pont egy olyan fiatalember aki még mindíg a saját kis burokvilágában él, és még mindig a gyereksémákhoz ragaszkodik, és nehezen lép ki a nagybetűs életbe mert nem tudja hogy kell, hogy felelősséget vállaljon a dolgaiért, és élje az életét, ez egy baromi nehéz téma, és a mai generációra (köztük rám is) nagyon jellemző, és jó téma, nem véletlen futott be a Scott Pilgrim sem. Remélem jófelé kapisgálok, és remélem ti is.

A történetvezetés itt ott finomodott, az akció igencsak mellékes volt, bár mint megszokott háttérzaj, egyáltalán nem volt zavaró, de nem kifejezetten ezek a túlpörgetett erőltetett macsó akciózások lesznek a legnagyobb erénye a történetnek, ilyen téren kicsit úgy is érzem hogy picit talán még katyvasz van a fejekben, hogy mi legyen az igazi csapásirány, hogy ez még nincs igazán átgondolva a koncepció, hanem örömírás és örömrajzolás van, ezeknek a dolgoknak a kiélése, mintha még mindig nem lenne eldöntve hogy akkor a hardboiled, egyáltalán nem realisztikus, túlpörgetett és talán kicsit erőltetetten menő akció a lényeg (bár mostanra ez eléggé másodlagos lett szerencsére, és ezt jó dolognak tartom, bár így a fő sztoirivonal a polgármesterrel teljesen érdektelen és elsikkadt), vagy a karakterek lassan kibontakozó személyiségéből és kapcsolatrendszeréből kialakuló történetfonal a lényeg, vagy az első számban felvázolt, realista konfliktuskból fakadó történetvezetés lenne itt a lényeg, nincsenek leosztva az arányok, és a sorrend hogy mire kell koncentrálni és mi az, ami csak adalék, ezek arányait, helyét és módját még meg kell találni.

Essék szó a rajzról is, sokkal letisztultabbnak tűnik mint a korábbiak, az arcokra kifejezetten sok figyelmet fordított Balázs úgy érzem, ugyanennyi figyelmet és részletességet kéne fordítania minden másra is, lásd például anatómia, a térhatású beállások például az előrefelé lövő, pisztolytartó kezekkel például nem működnek, Képregényember nagyon eltorzul ilyen esetekben, hirtelen elveszti a hosszát a karja és ettől olyan csökött lesz, értem én hogy szembe tartja a karját az olvasóval de ettől még a hossz és a méret nem fog eltűnni. Az autók is és a környezet is igen elnagyoltak lettek, amikor Képmutatót telibekapja az a kocsi az egy igen szép kép, de például előtte a felvezetés már nem kapta meg a kellő figyelmet, a háttérben lévő kocsi nincs kellően kidolgozva elnagyolt és nem érzékelhetőek az arányai, vannak nagyon szép, karakteres, Balázs stílusára jellemző erős pillanatok amik megkapták a megfelelő részletességet és odafigyelést, amikor Jézus és a Titkárnő hátranéznek a kamionban az ukrán maffiavezérre, az egy gyönyörű szűk közeli kép, és Balázs inkább a karaktereket és az arcmimikát tudja megfogni, ugyanezt az odafigyelést igényelné az összes többi részlet is.

Végszónak még annyit hogy ezzel a történettel kellett volna kezdeni 1. számnak, mert kb ha az előző 3-at leveszem, akkor is ugyanott vagyok mintha csak ezt az egyet olvastam volna el, a legelső szám kifejezetten öncélú volt azzal hogy nem szólt másról, csak és kizárólag az akcióról, holott annak a bemutatás lett volna a lényege, itt végre már vannak figyelemfelkeltő sejtetések, és végre elkezdtek a karakterek élni, létezni, nem csak unalmas egyen gyilkológépek módjára irtják a gonoszokat, ez a gyilkolászás a sztoriban teljesen el is sikkad, de ez ad egy abszurd milliőt az egésznek, szóval én a helyetekben nem a keménykedésre mennék a harcokkal, mert alapvetően bárki is legyen az ellenfél bármennyire is leamortizálják a csapatot, kizárt hogy megöljék őket. Alapvetően a kemény beszólások pedig akkor működnek, ha tudunk izgulni a harc alatt a hősért hogy életben marad-e és hogy túl tud-e lépni a korlátain ahhoz hogy győzedelmeskedjen, itt semmi korlát nincsen így a hősies beszólások és a győzelmek a padlón koppannak, ott is csak nagyon halkan, ettől ami jelentéktelenségéből fakadóan elég kellemetlen. De ezt már leírtam akkor amikor mondtam hogy nincs eldöntve a csapásirány. Alapvetően úgy érzem hogy itt lényegében a karakterek hátterére és a kapcsoaltrendszer kellene hogy legyen a középpontban, a hétköznapi konfliktusokat (lásd nem járnak a buszok stb.) teljesen elhanyagolni, az akciórészt és a konfliktusokat pedig még inkább az abszurd hülyeség irányába tolni mint ahogy ez történik is az utóbbi két szám óta, csak még jobban, és a macsózást is lehagyni, ez a tahó, kiégett, menőcsávó szerepkör legyen Képmutató privilégiuma, neki jól áll.

Nagyon jó volt, köszi!

dögös

:)

@Pádi: @kratyosz: e között a két komment közötti mekkora különbség van. :D:D:D

@doggfather: Durvább a kontraszt @magyarcsajok.com-mal. :)

Köszi mindenkinek a véleményeket! Hosszút-rövidet egyaránt ;)

A VL utolsó két száma kísérlet volt számomra. Folytattam az ötleteket, amiket Balakin kitalált (áruló barát és ukrán-miniszter zárás). Közben úgy mond nyújtóztam Az első rész sötét humor és akció volt, egy cseppnyi drámával. Itt inkább a karakterek érdekeltek. Ki hogyan viselkedik a másikkal. Ezt eddig nem láttuk és ha tényleg ráveszem Balát egy folytatásra akkor ezt még jobban kifogom vesézni. :) Én örülök, hogy mindenkinek tetszett ez a kis zárás.

Nem sokkára jön a kötet, ami isteni lesz! Aztán rengeteg új projekt! Készüljetek fel a Random durván belehúz :)