@ChPh: Így van.
Az egész lelke maga a történet. Ha nincs, amit elmesélnénk, akkor csak egy képhalmaz lesz belőle, szerencsés esetben pár értékesebb néznivalóval. Bárhogy kutatok az emlékeimben, a legnagyszerűbbek mindig a sztoritól lettek azok, legyen szó Marvelről, DC Comicsról, Dark Horseról, vagy épp a Watchmen és Sandmanről - ok, itt a képi világ önmagában is kitűnő, de a karakterek és a köréjük fűzött mesemondás jelenti azt, amiért emlékszünk rájuk.

Először tehát a sztori. Készre, teljesre. Utána jöhet a megmutatás. Alakulni fog közben minden, de kész koncepció nélkül egyszerűen nincs értelme.

@powerage: A korábbi, rpg.hus Fallout fan novelláim lesznek egységesítve: a pisztolyhős most már Kalifornia és Nevada helyett a házibarkács világomat, a magyar rozsdaövezetet utazza körbe, és halomra lő mindenkit, mire megtalálja a testvére urnáját.

Lesz majd egy csomó érdekes város, pl. rögtön a folytatásban a kiszáradt Balatonban felhúzott feketepiac, meg a sugárzás miatt szuperevolúción átesett gyíkok, akik hungaroszauruszként és bakonydrakóként tombolnak majd a Balaton-felvidéken, a főhős meg Caddilac helyett Skodával menekül előlük.
;)

Egyenként van csak időm elolvasni a képregényeket, és persze, ha már ilyen szép hosszúak, igyekszem nem csak öt percet szánni mindegyikre. .)
Kezdem tehát a Város legendáival.
A grafikai stílus érdekes. Kicsit meglepő, hogy ezt egy magát "zsánerben" gondolkodó képregényhez használja, sokkal inkább illik egy ún. szerzői műhöz, esetleg valami humoros sztorihoz. Ez így most egy kicsit ez, egy kicsit az, amiből jobb lenne menni valamerre, mert különben megreked.
A történet nagyon rövid és sajnos, nem is érdekes. Inkább apropónak tűnik, amolyan "jobb híján ezt rajzolta meg a grafikus, mert nem volt más ötlete" érzést kelt. Nagyobb gond, hogy nem csak a történet egészének a dramturgiája sánta, hanem az egyes oldalak is véletlenszerűen vannak kidolgozva. Érződik rajta valami "bunyós mangás" hatás, de nem tudatosan, hanem kísérletező jelleggel.
Mivel a rajztehetséggel nincs semmi gond, abszolút támogatandó, hogy továbbra is képregényben gondolozzon a szerző, de azt tanácsolom neki, hogy ha valamit meg tud csinálni három oldalban, arra semmiképpen ne szánja a dupláját, vagy pláne a tripláját. Ha csak kevés husi van egy történeten, hát akkor legyen rövid a történet, nincs azzal semmi baj. Persze, az egész Random-projektnek a lényege a hosszabb sztori, no de akkor legyen is az, mert ezt csak "alibizéssel" lehetett feltornászni 23. Gondolj bele, hogy még a mostanában lesajnált legújabbkori Marvel-képregényekben is mennyi minden történik egy füzetben...

ÉJJEN!
Lesz majd bővebb véleménynyilvánítás is, egyenlőre elvackolom magam és olvasok.

NeroBlanco: két helyen vitatkoznék, de nem a kritikád tartalmával:
-nem a Random miatt lett 23oldal, ez a történet már a Random előtt létezett.
- Marvel:pont mostanában kezdett el nagyon zavarni mennyi minden nem történik ezekben az új füzetekben.
Persze a fenti két pont közül egyik sem változtat a kritika igazságtartalmán.
Egyébként köszönöm a kritikát(meg mindenki másnak is)és kiváncsi vagyok mit fogtok majd szólni a 2. részhez ;).

Egyenlőre csak végiglapoztam anélkül, hogy elolvastam volna a történeteket de összességében azt látom, hogy rendben az anyag. Azt kaptam amit a reklámban láttam. Shit is allright!
A különböző cuccok sorrendbe pakolására én is érzékeny vagyok, meg amúgy egy csomó minden másra is, de majd ha már mindenki alszik betámadom újra a kommentdobozt, és írok velősebbet.
Egyenlőre gratuláció mindenkinek, és instant megosztás, hogy minél több pók olvassa a Randomot.

Végre - Végre:))
Nagyon örülök, hogy egyáltalán létrejött, és hogy ilyen kurvahosszú lett. Remélem lesz 2. szám is.

A Város legendáiról:
Nekem képek tetszettek, illet a történethez, de néha tényleg nehezen voltak felismerhetőek a szereplők, meg ,hogy mi történik. A történet maga elég gyenge lábakon állt, és a szereplők is elég sablonosak voltak, vagy semmilyenek. De ennek ellenére maximálisan elszórakoztam rajta.

Árnyékfalu
Képek gecijók lettek, a történet is nagyon jó, de szerintem pont jó hogy a szörny ilyen lett.

Lesz második szám, már készül is. ;) Minden sorozat folytatódni fog, és még új képregények is csatlakoznak hozzájuk (a hátsó borítón már látni is lehet az egyik fejezetborítót).

Na akkor itt a kritika. előljáróban annyit, hogy a japán vonalon, annak is a keményebb szegmensén nevelkedtem (Blame!)

Város legendái: nem olvastam. Pontosabban, elolvastam addig amíg bemegy a kocsmába és ott átugortam. Ugorjunk.

Árnyékfalu:Jó! Érdekes setting, de remélem kiterjedtebb cselekmény lesz, mint a "főhös megküzd az árnyékkal"(remélem nem a főgonosz az árnyék, az első részben lelőni a főgonosz kilétét nagy hiba:) )
Kicsit Claymore-os a stílusa, ami jó pont.

Café Postnuclear: Szép, de kicsit erőltetetten Falloutos. A második legjobb az antológiából. A részletes képek a pusztításra vannak kihegyezve (ütköző kocsik, meghaló emberek folyamatosan premierplánban), ami nem baj, csak ha nagyon túlzásba viszitek, olyan érzése van az olvasónak, hogy nincs mit mondnotok.

Rossz Bőrben: A címlap illetve az első oldal képe alapján eldöntöttem, hogy ez nem az én stílusom (tudom, nem túl jó, hogy úgy ítélkezek, hogy egy betűt nem olvastam belőle, de ez van...)

Első nap: A setting is, meg a rajz stílusa is olyan, hogy akár Tsutomu Nihei is rajzolhatta volna, ami nálam nagyon nyerő dolog. Kár, hogy a történet kicsit zilált, és sok a hirtelen "vágás", így néhol követhetetlen. A sztori meg egy kicsit kevés benne.

Amit elolvasok a második részből: Árnyékfalu, Café postnuclear, Első nap (reméljük ez utóbbi feljavul, mert ha ilyen marad akkor a harmadikban már nem olvasom el...)

Gratulálok nagyon jó lett!!

Főleg a Café Postnuclear az ami nagyon tetszik! Órákig tudnám olvasni, nagyon várom a folytatást!
Szuper a képi világa, különösen tetszenek az autók, meg a koszfészekben a rúdtáncos lány a 19 éves Judy :P
a kocsma is állatul néz ki, a disznókkal, ahogy a szoptatnak!
Mindössze annyit jegyeznék meg, hogy magyar személynevekkel még jobban bejönne!

Cafe Postnuclear fan lettem!!
Halálfejes barkaszt mindenkinek!!!

Grat dudez, ász munka, nagyon jó! iPad verzió lesz? :)

Olyan nem lehetett volna, hogy letöltöm és elolvasom? Nem tudom értékelni a lapot, mert azt még csak leállítottam, hogy az egér mozgatásával pánikrohamot kapott szöcskeként ugrált az újság, de ne haragudjatok, nem fogom keresgélni, hogy lehet kikapcsolni a másodperces automata lapozást.
Milyen már...

Wolfgang drága, a szemedet majd' kiveri a hatalmas vörös PDF felirat a lapozó alatt...

Egyébként nem nehéz kikapcsolni az automata mozgást sem, de aki nem keres, az nem is talál. Na jó, segítek: Fent jobbról második ikon (villáskulcs), auto-mozgás kikapcs.

@Mao elvtárs: nagyon jó meglátásaid vannak, így nincs mivel kiegészítsem a dolgokat. Lehet valamelyik szösszenetemet ki kellene dolgozzam és elküldeni nekik, hátha valaki megképregényesíti (óh, ez a csodás magyar nyelv :D)

Rossz bőrben: jók a poénok, a szövegek működnek, bár a legeleje egy kicsit mintha a levegőben lógna. A rajzok is tetszenek. A történetről egyelőre még szinte semmi sem derült ki, ami nem baj, viszont indokolatlanul hirtelen lett vége.

Café Postnuclear: bejött, amitől féltem. A járművek, a fegyverek, a tájak, a minden más valami iszonyatosan gyönyörűek, de az emberek elég lehangolóan néznek ki. A szöveg alapvetően tetszik, csak a végére már kicsit túl sok a tökösségből. Remélem, hogy a folytatásban beindul a sztori, mert idáig csak minden nagyon lepusztult és mindenki nagyon kemény.

A többivel még barátkoznom kell.

Ja, és Café Postnuclearban miért nem magyar neve van a faszinak?

@elefes: mert hülyén hangzana, ha így mutatkozna be:
"A nevem Barack. Fütyülős Barack."

egy lélegzetre olvastam végig(csoda, hogy még élek:)), de nem tudtam félbehagyni, nem tetszett minden belölle, viszont érdekes élmény volt, mivel én még nem olvastam magyar képregényt..ez így elsőre ok volt:)

kivételesen szeretem a fehér-fekete rajzokat, bár nem vagyok daltonista, de akkor is nagyon bírtam, pl. abszolút passzolt az Árnyékfalu-hoz, ugyamúgy ez az egyetlen ami felkeltette az érdeklődésem, sajnos:(

ha pl.külföldről vagyok, de vannak saját történeteim, totál eredetiek, semmi különleges müskürűk(azok is vannak, de most mondjuk azokat kihagyom:)), abszolút az enyémek..és átkonvertálnám magyarra, azt ha elnyeri a tetszéseteket, megrajzolnátok?, vagy ez kizárt?

@Hamlet: Érezni belőle, hogy van mögötte háttér. A Gyűrűk Ura sem csak a történet miatt érdekes, hanem mertr 59 év munkássága fekszik a háttérvilág megalkotásásában, és ettől válik élővé, teljessé. Csak így tovább, és ne félj elszakadni a fallouttól, ha a történet azt kívánja.

Nem értem, a Rossz bőrben befejezését miért hánytorgatják fel többen is - pont ott van vége, ahol dramaturgiailag értelme van, hogy vége legyen az első résznek: a főhős rájön, mi történik vele.
Amúgy tetszett mindegyik, persze némelyik jobban, némelyik kevésbé. holnap ki leszen fejtve a geekzen:)

@mesko: természetesen ha bárkinek van kedve képregényt írni, szeretné megmutatni hogy mit tud, vagy pusztán csak sok jó ötlete van, várjuk szeretettel! Abszolute nyitott a gárda. Részletek a Csatlakozz menüben ;)

@Emtrexx: köszi, akkor küldeni fogok egypárat majd, csak írjam át és dobjam föl egy kicsit, mert a nagy részét még egész kölyökként találtam ki:)
@Rusznyák Csaba: várom:)

Az első naptól az utolsóig nagyon tetszik, a többi azonban nem.
A cafe-postnuclear-ból még lehet valami, bár azon kívül, hogy összeraktátok a Fallout-ot a Mad-Max-el eredetiség az egyelőre nem látszik... War never changes az elején pedig kifejezetten nevetségesnek hatott. Viszont tetszik, hogy kegyetlen a főhős.
Természetesen ez csak a személyes véleményem, igazából Garfield-on kívül sosem olvastam képregényt, szóval nem biztos, hogy az én véleményem a mérvadó...

@Joaquin: minden vélemény mérvadó, amennyiben a "fizető" közönséget képviseled, tehát azokat, akiket érdekel a produktum, kattintanak, olvassák, véleményezik.

Sokszor a "naív" vélemény többet ér, mint a szakmai, erre remek példa a magyar film, mint olyan. Rendkívül értékes alkotásaink vannak, de valahogy a közönséget nem érdeklik... Márpedig a L'art por l'art nem működik egy olyan szakmában, ahol egyetlen mű előállítása is alsó hangon öt átlagember húsz évnyi fizetésére rúg.

Nagyon király lett csak így tovább!
Jók a képregények, bár néhol tényleg érződik, hogy nem igazán tudták az alkotók, hogy mit is akarnak. De mindent összevetve nagyon pozitiv lett az egész.

@Mao elvtárs: nos, visszanézni még biztos vissza fogok, mert lehetőség van benne, az látszik, de ennél azért több kell, hogy "fizető közönség" legyek. Azt tudom, hogy engem kidolgozott, árnyalt karakterekkel lehet leginkább megfogni, de ez sajnos érezhetően nem az erősségük egyelőre.
Amúgy imádom a poszt-apokaliptikus műveket, a Fallout-okat és minden sötétebb jövőképű sci-fi-t, már csak ezért is drukkolok, hogy jó legyen.

Hajrá így tovább! Tisztelet a kemény munkátokért! Ebből később nagyon fasza kiforrott magyar képregénymagazin kerekedhet!

Haladok az olvasással, most az Árnyékfalu következett.
Azt előre kell bocsátanom, hogy a képzelt világok nálam komoly hátránnyal indulnak. Méghozzá azért, mert szerintem magát az is meg kell indokolnia egy műnek, hogy miért egy képzelt világban játszódik, és ha már igen, akkor nagyon jól fel kell azt építenie, ki kell dolgoznia. Ebből a pár oldalból nem derül még ki, hogy mennyire sikerült ez a szerzőnek, és mennyire lesz majd rögtönözve a folytatás. Nem vagyok túl optimista, úgy gondolom, hogy a bevezető epizódban több kapaszkodót, viszonyítási pontot kellett volna megadni. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy van itt erőszak is, mágia is, és a konkrét dátum megadásával annak a jelzését is megkapjuk, hogy nem is annyira képzelt világ, mint inkább a létező világunk egy képzelt része a helyszín. Nem vagyok meggyőzve, hogy nem lett volna jobb egy "sima", pl. vikinges környezetből kiindulni. Mintaként tudnám (tudtam volna) javasolni a régi Vaillant-ból és Pifből ismert Ragnart, abban remekül ötvözik a szerzők a többé-kevésbé pontos történelmet és a germán mitológiát. Vagy az újabbak közül a Thorgalt (bár azt kevésbé kedvelem a helyenként bosszantóan sok misztikum miatt.)
Tudom, sokan "alkotói szabadság" felkiáltással próbálkoznak inkább saját környezettel, hisz akkor nem kell annyit kutatni és igazodni, de szerintem nem jól teszik, és nagyon is megéri, hiszen konyhakészen kapunk egy koherens közeget. Javasolom megfontolásra.
A történet maga hangulatos, bár egyelőre kissé szaggatott, és őszintén szólva a durvaság dacára nem túl izgalmas. Valószínűleg segítene a dolgon, ha jobban megismernénk valamelyik szereplőt és rokonszenvezni tudnánk vele.
Amit azonban kissé megnehezít a rajz. Korrekt a grafika, és meg lehet indokolni, hogy azért nem "szép" senki, mert kemény, férfias és kegyetlen egy világ ez, no de attól még lehetne legalább egy-két figurát szemnek tetszőbbé vasalni. A díszletek és az árnyékolás erősségei ennek a képregényben.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy az antológia első negyven oldalán sajnálatosan kevés női alakot láttunk: az első sztoriban alig, ebben meg egyáltalán nem. Ez nem jó előjel.)

Café Postnuclear

Ez is nagyon hangulatosra sikeredett, bár remélem kapunk valami hihető indokot arra, hogy miért segített csajnak, és nem valami olyan lesz, hogy mert jófej. Az a bár, a csajok, a kocsik, az ellenfelek nagyon jól néznek ki, de a srác az kissé fura lett, és a harcot nem sikerült követnem, kissé érthetetlen volt.

Rossz Bőrben

Én sem értettem teljesen, de igaza van Rusznyák Csabának, pont jó helyen ért véget, teljesen felcsigázott, ennek a 2. részére vagyok a legkíváncsibb. Grafika jó lett, hozza a történet stílusát.

Nagyon jók a rajzok! Izgalmasak is a történetek! Mikor lesz folytatás és hol?

Első naptól az utólsóig

Ez is jó lett, sikerült megragadni, a háború kaotikusságát, bár a rajzok néha lehetnének pontosabbak, itt is azt érzem, mint a többinél, hogy néha nem lehet követni hogy mi történik.

Mindenesetre remélem még gyakran élvezhetjük, a Randomot.

flippant és más folytatásról érdeklődők: tavaszra tervezük a folytatást, amint tudjuk szállítjuk.

Köszi még egyszer mindenkinek, a kritikai észrevételeket ugyanúgy, mint a dicséreteket. Mindegyikből táplálkozunk, csak utóbbi az, ami ízlik is. :)

:(
a lépcsőfokokat megmászni kéne, nem átugrani.

( ezzel nem fikázni akarok ám, csak egy jó tanács amit a türelmetlen amatőr képregényrajzolók általában figyelmen kívül hagynak )

Ez kibaszott jó! Gratula a stábnak, és ne vegye el a kedvetek az esetleges negatív kritika. Én látom, hogy mennyi sok munka van benne, és látom azt is, hogy egyre jobbak lesztek... hajrá.

@Komavary: Ne poénkodd el, igenis ki lehetne találni, vagány magyar nevet, olyat, ami nem ilyen félig vicces-félig gáz akármi. Ott van a Pál utcai fiúk. A fele bandának igazi faszájos neve van. Áts Feri- mekkora vagányság már.

Én a Város legendáiban pozitívan csalódtam, a beharangozó képek ismeretében. Képregényként, sok egymást követő oldalon és panelen jobban el tudom fogadni a rajzstílusát, mint kiragadott rajzként, a bajszos pin-up lányról nem is beszélve ugye;) Amatőrként szemlélve, ha azt nem nézzük, hogy a felvállalt populár vonalhoz a grafika kevésbé passzol, annyi negatívum jut csak eszembe, hogy nekem is indokolatlannak hat néha az oldalankénti kevés, nagy panel minimális szöveggel és nem túl fontos képi tartalommal.

Uraim, haladjunk sorjában.

Egy: Köszönjük szépen az ötletet és a fáradozást, még sok ilyet itthonra, tényleg hiánypótló.

Kettő: A "ki ha én nem" jellegű kinyilatkoztatásokat
( v.ö. "bebizonyítva, hogy megfelelő elszántsággal, némi tehetséggel és persze jókora önzetlenséggel igenis lehet színvonalas, tartalmas, szórakoztató, és a közönség igényeit figyelembe vevő magyar képregényeket is csinálni") és hozzáállást annyiból jobb lenne hagyni, hogy majd úgyis az olvasók döntik el, másrészt a megmutatni akarásból még soha, sehol nem született semmi jó. Történetet mesélni és rajzolni jó, legyen már elég ennyi.

Három: Tisztában vagyok azzal, hogy folytatásos sztoriknál a legritkább esetben ragadja magával maradéktalanul az olvasót az első rész, ezért lelkesen hajrázva várom a további jó folytatást, de objektíve ez így elsőre rohadt nagy merítés, és több csúszik ki az ujjak között, mint ami marékban marad. "A kevesebb több" jeligére a kiadóba, konkrét észrevételeim alant.

Borító: Emblematikus, kifejező, sűrítő, király, logo is stílusos.

A város legendái: Az előttem felszólalók saccra elmondták a pozitívumokat és a problémákat egyaránt: van benne valami könnyed és megfoghatatlanul szerethető, képileg is rendben van, ugyanakkor sztori szintjén ha nem is rossz, de tökéletesen érdektelen, semmi nem késztet arra, hogy várjam a folytatást. Amin az se segít, hogy túl hosszú, pláne így a legelején, kishíján megakadályozott abban, hogy elolvassam a többit. A párbeszédek rendben vannak, de a karakterek tényleg tök felcserélhetőek, az irány homályos, a cselekmény és az egyes jelenetek kibontása zavaros. Egy határozott irány a sztoriban és némi dramaturgiai húzás dobna rajta.

Árnyékfalu: Számomra az egyik legerősebb. Igazából semmi extra nincs benne, történetet (feltehetőleg egyelőre) itt se kapunk, de hangulatteremtésből (és fokozásból) jeles, a panelfelosztást és a belső monológot is ügyesen kezeli, a rajzok meg heyenkénti esetlenségük ellenére is kifejezőek. várom a folytatást.

Café Postnuclear: A legambivalensebb darab az egész antológiából, amolyan "akár jó is lehetne, de mégse" alapon. A rajz csillagos ötös, ezen kár lovagolni, egyszerre részletgazdag és atmoszférateremtő, gyakorlatilag önmagában elviszi a hátán ezt a pár oldalt. Amire annyiból szükség is van, hogy amit kapunk, az egy koncepciózusnak tűnő, valójában görcsösen túlzsúfolt, mégis súlytalan kliséhalmaz. A fiktív környezet és a képi világ sem túl eredeti, de egy fokkal többet sejtet, mint hogy az (erőltetetten, csakazértis) überkúl főhős az átkosbeli magyar/szocreál márkákat végigzongorázva megmutatja az akármit.

Rossz bőrben: Az Árnyékfalu után a második legjobb, és tulajdonképpen a legerősebb abból a szempontból, hogy ez használja a legügyesebben a képregény formanyelvét, még ha a sztori maga megint kicsit what the fuck jellegű (és ismét túl hosszú) is. Emtrexx sok más viselt dolga miatt is szimpi, ez a másik, aminek kiváncsi vagyok a folytatására.

Első naptól az utolsóig: Rajzilag szép, de ahogy már mások is írták előttem, rohadt zavaros és követhetetlen, és azt se szabad elfelejtünk, hogy így a végére azért megcsappan az egyszeri befogadó kapacitása. Sajnálom, de mire idáig jutottam, már nagyon nem bírt érdekelni, hogy ki lő kit, pláne, hogy ennek eldöntése a sztori befogadásán se dob sokat.

Összességében: a vállalkozás szimpatikus, az önként vállalt "megmutatjuk, milyen legyen a magyar közönségképregény"- szerep már kevésbé, főleg, hogy a végeredmény ilyen felemás, sőt, helyenként semmiben nem különbözik az elmúlt évek szerzői kínálatától (amivel se előbbieket, se utóbbiakat nem kívánom degradálni.) A rajzok nagy átlagban rendben vannak, a történetek viszont változatlanul csak kullognak valahol hátul, ami itthon sajnos már évek óta nem újdonság, és akkor itt ragadnám meg az alkalmat megjegyezni, hogy a "kurva" szó túlhalmozott használata (akár jelzőként, akár főnévként) nem egyenértékű a bitch, fuck, stb. kifejezések angolszász nyelveterületen elterjedt alkalmazásával, sőt, akkor már inkább kínos. Csak mert majd minden második oldalon előfordult.

Mindazonáltal nagyot vállaltatok, amiért nyugodtan hálás lehet sok itthoni képregényrajongó, a pozitívumok pedig összességében felülmúlják a gyerekbetegségeket, szóval a fentieket kéretik a legkevésbé sem bántóan érteni. Ismételten köszönet a fáradozásért és a továbbiakhoz a legjobbakat :)

@Elmeboy: "megmutatni akarásból még soha, sehol nem született semmi jó"

Megmutatni nem akarásból meg még soha semmi nem született.

@Chavez: Jogos, de mint írtam, a vállalkozást nagyon is korrektnek tartom, egyedül a felvezetést érzem kicsit erőltetettnek és pökhendinek - és ez nyilván nem személy szerint az alkotókra/résztvevőkre vonatkozik. "Megmutatni akarás" alatt inkább az erőfitogtatást, mint a tenni akarást (aminek megléte felől tökre nincs kétségem) értettem, vagyis hogy kevésbé számít a tartalom, mint a cél, a Random esetében pedig most (egyelőre) ezt érzem. Egyszersmind drukkolok, és várom, hogy elérjétek azt a célt :)

@Elmeboy: Én most is komolyan gondolom, hogy ez most egy páratlan, sőt hiánypótló vállalkozás. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb talán, de legalább van, és bizonyítani is fog. Lehet, hogy egyeseknek ez csak fals duma, de mi hiszünk benne, akkor meg miért ne írjuk le?

@Chavez: Nekem nem fals, a hiánypótló jelzőt fentebb én is használtam, és hajrá, bizonyítson, tényleg csak annyit szerettem volna mondani, hogy írjatok, meséljetek, mert az jó, csak ne váljon öncélúvá - aminek a gyanúja a mostani első alapján bennem felmerült (ha már visszajelzést kértetek), de a) tévedhetek b)az ilyesmit a folytatás alapján illik eldönteni. Amit várok.

Haladgatok az olvasással. Postnuclear Café a terítéken.
Kezdem a lényeggel, folytatom a részletezéssel. Beleolvastam mások véleményébe, értem, miért ambivalensek az érzéseik, ugyanakkor egy dologra éppen csak hogy utalnak, ha egyáltalán.
Ezzel a történettel nem az az alapvető baj, hogy utánérzés (minden Mad Max és hasonló sztorit felsoroltak a hozzászólók, én ennyit nem is ismerek). Nem is az, hogy közhely - hanem maga az a tény, hogy egy ilyen posztnukleáris atmoszféra és a karakterek attitűdje közhelyessé vált. Itt egy borzasztó katasztrófa történt, és mégis: a narráció és a szereplők egyaránt blazírtak, mintha már ezerszez eljátszották volna ezt a darabot. Márpedig lehet, hogy az író több száz ilyen szituációt olvasott már, sőt, az olvasótábor egy (nyilván a konkrétan megcélzott) része úgyszintén, de valójában minden történet egyedi, és úgy is kell kezelni. Ami eddig látszik, az nem több, mint pózolás, és az bizony édeskevés egy tartalmas sztori létrehozásához. Kipukkad, még mielőtt elkezdődne.
Nem kétlem, hogy van, aki vevő erre, de mivel a Random deklarált célja bővíteni a képregényolvasó-tábort, szerintem Hamlet ezzel pont a fordított irányt vette célba, egy "alzsáner" felé.
A megvalósításról: bár az önmagában helyes, hogy a szerzők adnak egy kis felvezetést, nagyon nem jó ötlet ezt egyetlen szöveges oldallal letudni. Eltekintve attól, hogy az egész háttér egy oltári nagy marhaság (ami nyilván csak azt bosszantja, aki felnőtt fejjel élte meg Csernobilt, és pontos emlékei vannak a hideghárború logikájáról, de ez tényleg csak zárójelbe való), szakmailag sokkal jobb lett volna két-három oldalon képregényben elmesélni az előzményeket.
A rajzok jók, a legjobbak az antológiában. Sajnos, igaza van azonban az előttem szólók egyikének: az emberábrázolással vannak gondok. Kérem szépen valamennyi rajzolót: a szereplők némelyikének "szépnek" kell lennie. Akár csak egy John Constantine-szinten vonzónak, de legalábbis érdekesnek. Akarjak a haverja lenni, vagy beléesni (ha nő lennék).
Nagyon hiányolom ebből a történetből is a nőket. Mégis, mi ez az egész, hogy 21. századi fiatal és felvilágosult férfiak vagy teljesen kihagyják a másik nemet a történeteikből, vagy csak tárgyként tudják ábrázolni őket? Már csak "kereskedelmi" okokból is nonszensz, hisz ezzel aztán végképp elvágjátok magatokat a női olvasóktól. Tessék tökös csajokat is belevenni a sztoriba, tessék mondernnek lenni!
A "magyar vonalról": ezek nem rossz ötletek, és a megvalósításban nem is tolakodók illetve nincsenek túlhansúlyozva, csak a szerzői felvezetés van túllelkesedve. Ezek tulajdonképpen maguktól értetődő dolgok, és dicséretes, hoyg ezt természetes módon sikerült megvalósítani. De ha már minden más magyar, akkor tényleg lehetnének a nevek is magyarok.
A jövőjéről: szinte sírnivalóan közhelyes, hogy pont ott van elvágva, ahol...
Szóval az a nagy baj ezzel a képregénnyel, hogy volt egy kiinduló ötlet, ami vitatható ugyan, de a kiegészítő kis ötletekkel megállhatna a lábán, ám itt megállt a tudomány, és - nem történik semmi, csak kegyetlenség. Azzal meg tele van a padlás.

geekz.blog.hu/2010/12/07/random_20

Sziasztok!

Látom jópáran véleményezték már a képregényt, néhol meglehetősen szakmai szempontból, emellett kíméletlen őszinteséggel :)

Én inkább a laikus átlagfogyasztók táborát képviselem, akinek leginkább az számít, hogy az adott mű szórakoztató legyen (az igényesség fenntartásával együtt).

Nagyon jó ötletnek tartom ezt a kezdeményezést, és jónak a megvalósítást is. A rajzok kidolgozottak, hangulatosak, látszik, hogy sok munka és ugyanennyi lelkesedés van benne, ami utóbbi könnyen átragad az olvasóra is.

Az első szám tartalmas, tetszik, hogy több stílus is megjelenik benne, így mindenki megtalálja a neki tetsző történetet. Ezt érdemes továbbvinni, esetleg a fiatalabb korosztályt is megcélozni egy-egy sorozattal, bár nem tudom biztosan, ez így működne-e.

Külön gratulálok az Árnyékfalu c. műhöz, számomra ez volt a tuti favorit. A közölt pár oldalból látszik, hogy sok lehetőség van még a történetben, számtalan fonalon el lehet indulni; nagyon kíváncsian várom a folytatást. Külön kiemelem, hogy kellemesen érintett, mikor a térképen rovásírást véltem felfedezni, jól megadta ez a misztikus színezetét a történetnek amellett, hogy mutatta azt is, hogy ez valóban magyar képregény. Ugyanez az érzés fogott el, mikor láttam a Café Postnuclear-ban a magyar helységneveket, de sajnos itt ennyiben ki is merült a dolog, a nevek és a környezet szöges ellentétben álltak mindezzel. Én nagyon szívesen megnéztem volna pl. a lebombázott xy város képét, vagy egyéb jellegzetes hazai specialitást ebben a posztapokaliptikus történetben, így egy kicsit a levegőben lógott az egész.

Amit még szeretnék kiemelni: nagyon fontosnak tartom a tartalmas történetvezetést. Látszik, hogy tehetséges és kreatív alkotókkal van az olvasónak dolga, de az első számból még nem derül ki, hogy itt apró szösszeneteket fogunk látni időről-időre, vagy egy komoly történeti projektet, mely utóbbi jóval nagyobb munkát igényel, de ez garantálja a fix rajongótábort is.

Én mindenesetre várom a következő részt, és véleményem szerint ez valóban egy egyedülálló kezdeményezés, úgyhogy hajrá fiúk-lányok! A kritika nehogy eltántorítson Titeket a folytatástól! :)

chavez, gratulálok, hogy ezt így összehoztad!

hamlet, zseniális a képregényetek, nagyon jól szórakoztam rajta!

@NeroBlanco: Hát kössz szépen.És az amazon csajok a pultnál? Tökös csajok nem lesznek azokat nem szeressük, de vagányak igen.

Sokadszorra is köszi mindenkinek.

@budaid: Tökös, vagány, nekem mindegy, csak legyen szerepük, és ne csak úgy dísznek álljanak a pultnál. Szerepet, szöveget, értelmet nekik.
(De ez mind a három eddig olvasott képregényre igaz, nem csak a tiétekre.)

@NeroBlanco: Remélem a második felvonás teljesíti kivánságod.

Még nem volt időm végigolvasni, de első ránézésre nagyon durván jónak tűnik, szóval csak gratulálni tudok mindenkinek, aki részt vett ebben :)

Rossz bőrben: eddig ez a legjobb az antológiában, és bár vámpírok és zombik ellen külön-külön is be vagyok oltva, pláne együtt, van annyira jól megírva a sztori, hogy érdekeljen a folytatás.
A lényeg: ez az első olyan a válogatásban, amelyikben eleven, kidolgozott karakterek vannak. Ez az alap, a sztoriötlet és a kidolgozás csak utána következik. Ha nincsenek érdekes szereplők, nincs miért elolvasni a sztorit. Nem feltétlenül kell tudni azonosulni vele, csak legyen kitapintható, hogy kicsoda, mi mozgatja, mit akar, érdekeljen, hogyan reagál arra, ami történik vele. Ez ebben a képregényben megvan.
A sztori is jól ki van fejtve, s bár van igazság abban, amit mások írtak, hogy némelyik jelenet kevésbé sikerült, ez egyáltalán nem zavaró, jól folyik a történet. És ahogy Rusznyák Csaba írta fentebb, pont ott van vége az epizódnak, ahol dramaturgiailag el lehet és kell vágni.
Végre vannak női szereplők, egyenrangú fontosságúak, helyes, így kell ezt.
Ami kevésbé tetszik: a rajz kicsit mangás-scottpilgrimes plusz a rajzoló saját stílusa keveredve, amit derekasan végigvisz ugyan, de én úgy érzem, hogy nem érzi teljesen jól magát benne. Érdekes lenne megnézni, hogyan rajzolta volna meg egyedül az író.
Ami még kevésbé tetszik: a nyelvezete. Világos, hogy fiataloknak szóló cuccnak fiatalosan kell szólnia, de a szlengnél semmi sem megy ki gyorsabban a divatból, és akár pár évvel később is furán hangzanak egyes ma nagyon menőnek ható fordulatok. Ebből szerintem jobb lenne visszavenni, helyenként semlegesebb, de persze informális párbeszédeket használni. És hát a trágárság nagyon el van túlozva. Persze, én is ismerek nem egy (nem is feltétlenül fiatal) embert, aki még igekötőnek is káromkodást használ, de ez rohadtul fárasztó a valós életben is - képregényben meg különösen az. Ez a "kevesebb több volna" tipikus esete, jellemzés helyett önparódia lett az eszközhasználatból.
A rajzhoz még annyit, hogy a szürke tónusok helyett szerintem jobb lett volna rasztereket használni. Gondolom, azért történt így, mert a távlati tervekben szerepel egy "igazi" színezés?
Mindenesetre megismétlem, hogy ez eddig a legjobb darab, mind tartalmi, mind formanyelvi szempontból. A tematika más tészta, kinek mi ízlik.

A színezés Horvát Henrik érdeme, valahogy a raszter szóba se jött, színes verzióról se volt még egyelőre szó. A rajzstílusban jól éreztem magam teljesen, csak még új volt,szokni kellett.

@Balakin: Hát akkor ez a "szokni kellett" látszik rajta egy kicsit. :)

@NeroBlanco: Nincs mentségem, legközelebb átgondoltabban próbálok szürkézni. Ha lesz legközelebb :-)

@_Henrik_: Ilyen hatással van rád egy "szerintem"? :)

@NeroBlanco: Milyennel?
Ez esetben nem volt időm kísérletezni, de elképzelhető , hogy igazad van, ezért írtam, hogy legközeleb...

Nagyszerű a kezdeményezés, és roppant hangulatosak a képregények. Gratulálok!

Én is írnék pár sort a munkákról, de előre figyelmeztetek mindenkit, hogy egy kötekedős kis köcsög vagyok.

A város legendái: tényleg hiányzott már egy magyar alkotású képregénycsapat, de ez az első szám cseppet sem győzött meg. Szeretem az adrenalindús akciót, de ez már műmájerség. Kezdve az első jelenettel, ahol Jézus bedob két huligánt az alaküvegbe, majd bemegy a bárba keménykedni; egészen odáig, amit a csapat levág a kínai asztalánál. Ezen kívül a bárban zajló irreális párbeszéd a buszvezetővel nagyon szúrta a szemem. Oké, ez nem az a műfaj, hol mindennek életszerűnek kell lennie, de ez a "fizetek még egy kört, és te beszélj valami nagyon bűnösről, miközben most találkoztunk először" egyszerűen kínos, nem is beszélve a végén a jó buszvezetős egysorosról. A kölyök-ne hívj kölyöknek vonalnál majdnem elvesztettem kedvem, hogy végigolvassam, mert ez már tényleg eléggé gáz.
Értékelem azt is, hogy az író próbált valami mélységet vinni, de egy párbeszédben, szó szerint leírni a tanulságot (tolerancia a melegekkel szemben), hogy mást ne mondjak, eléggé Coelhós (=nem jó).
Mindenesetre a rajz kurvajó, és egyelőre türelmesen várom a második részt, mert ettől függetlenül átok a sorozatban lehetőséget, de a készítőknek még tapasztalatra van szüksége - talán pont ez a sorozat hozza meg ezt.

hol=ahol
átok=látok

Árnyékfalu: igen, így kell ezt csinálni. A rajzok teljesen kihasználják a fekete-fehér környezet adta lehetőségeket, a rém félelmetes a maga minimál módján, a környezet megteremti a hangulatot, az arcok pont olyan fantasysan nyersek, mint amilyennek kell lenniük. Ugyan tényleg nem történt semmi ebben a számban, de felcsigázta az érdeklődésem, várom a folytatást! Egyetlen dolog, amivel kötekedni tudok, a Nero Blanco által is említett, mivel én sem értem, hogy miért kell képzelt világba helyezni egy ilyen történetet, ahol egy történelmi vagy alternatív-történelmi környezet sokat tudna dobni az atmoszférán.

Café postnuclear: Mad Maxen és Fallouton nőttem fel, úgyhogy a szívemnek kedves ez a képregény. Egyszerűen nem találok benne hibát: a történet úgyis nyilván kialakul majd, szóval a látszólagos céltalanság nem hiba, a főszereplő pont olyan macsósan kétdimenziós, mint amilyennek egy magyar Mad Maxnak lennie kell, az egész atmoszféra úgy, ahogy van, kurvajó. A rajz is sokat dob rajta, azt hiszem, hogy ha ez valami pár évtizeddel ezelőtt frankofón fanzinban jelenik meg, kultstátuszba emelkedhetett volna. Pont ott megy részletekbe, és ott van elnagyolva, ahol a posztapokaliptikus zúzás megkívánja. Folytatást, MOST

Rossz bőrben:
LOLXD SUNÁZNÁM XD VICCES XD

Nem értem, mi ennek a képregénynek a koncepciója, nagyon remélem, hogy majd kialakul a későbbiekben, egyelőre ez jön be legkevésbé. A rajza is a leggyengébb láncszem. A főhősnek amúgy igaza volt, a vámpírok unalmas téma, sajnálom.

@Uriás: Hát szerintem meg hótmindegy, hogy alternatív valóság, vagy elképzelt világ, ha egyszer szörny van benne. Ha az alternatív történelmi valóságba rakunk fantasy elemeket, pl. szörnyet, varázslatot, akkor az máris egyfajta fantáziavilág, nem? Az Árnyékfaluban a nevek alapján ráadásul van némi ősmagyaros beütés is. De Gombalovas tudtommal saját univerzumában dolgozik, tehát tudja jól, hogy mit csinál. ;)

Első naptól az utolsóig: meglepett, hogy a háborús sci-fi vonalat is ugyan olyan jól veszi rajzaival Gombalovas, mint a horror-fantasyét. Sok mindent nem tudok hozzátenni, amit eddig mondtak a műről, a szereplők megkülönböztetésére szerintem kevés az a kis rajzocska a sisakjukon. A történet eddig nem egy nagy vaszizdasz, de szintén reményekkel várom a folytatást.

Eljutottam a végre, elolvastam az utolsó sztorit is. Lássuk először a jópontokat, vannak bőven.
Ez egy remek ujjgyakorlat, stílusgyakorlat, vagy nevezzük bárminek. Nem értek egyet azokkal, akik nem látják, ki kire lő, én elég jól tudom követni (annak ellenére, hogy érdekelni nem érdekel, hogy ki kire lő). Nem pártolom azt a tanácsot sem, hogy fix kameraállás legyen és mindig ugyanarról az oldalról jöjjön egyik vagy másik fél: a képregény nem így működik, más eszközökkel oldja meg a felismerést.
A rajz erős, engem meggyőz, hogy ez egy valós csatajelenet (szerencsére nincs erről személyes tapasztalatom), a grafika illik a hangulathoz, a durva arckifejezések itt abszolút helyénvalók. Jól sikerültek a gépezetek, az árnyékhatások, egyáltalán, minden a helyén látszik lenni.
De van rossz is.
Tartalmilag a leglényegesebb, hogy - az egész teljesen céltalan. Nincsenek valódi karakterek, nincsenek indítékaik, és ha lelkünk mélyén a robotok ellen is vagyunk, egy egészen más narrációs szöveggel meg is fordulhatna a rokonszenvünk. Ami tehát grafikailag pozitívum (stílusgyakorlat), az narrációban a visszájára fordul, kiüresedik a látvány.
A trágárság itt is túlárad, de ebben a helyzetben sokkal inkább indokolható, hogy nem válogatják a szavaikat a katonák. Ámde, és itt átlépünk a formai jegyekhez: a beírás nagyon semlegesre sikerült. Sokkal több "üvöltést" kéne beletenni, méghozzá akár buborékon kívül, nem fonttal megoldva, hanem a képbe rajzolt hangokkal, effektekkel. Ez egy kőkemény csatajelenet, "hallanunk" kéne a fülsüketítő harci zajokat, mindenkinek 100 pontos betűkkel és tőmondatokban kéne kiabálnia a többiekkel. Sokat dobna az összhatáson egy ilyen átdolgozás.
És ha már szöveg... nos, ebben van a legtöbb helyesírási és nyelvtani esetlenség. Kezdve a címmel - hiányzik az elejéről egy "Az".
Még egy dolog: bár itt jobban sikerült megoldani a bevezető narrációt, de kevés hozzá a kép, és ha már egyszer folyószöveget használunk, akkor az legyen rendesen, "könyvszerűen" betördelve, sorkizártan (vagy középre zárva, mint a CP elején). Ez egy másik szakma, messze nem minden rajzoló ért hozzá, érdemes kérni egy tapasztalt beírónak vagy tördelőnek a segítségét. (Plusz egy olvasószerkesztő sem ártana, aki megdolgozza a fordulatokat.)

Végezetül gratulálok Chaveznek és csapatának, hogy ezt végigcsinálta, kitartás a folytatáshoz, és a kritikákat kritikusan olvassátok - mindenki segíteni, jobbá tenni akar.

Várom a további számokat! Jó volt, hajrá!

Hát frankón lment a fél napom arra, hogy kommenteket olvassak, de nem bánom. Ebből minimum az kiderül, hogy a cucc mindenkinek bejött valamilyen szinten. Ja, és hogy mifelénk a képregénynek a weben van a helye, nem pedig a papíron. Ez így szép kerek.

A tartalomról inkább nem kenek ide szöveget feleslegesen, nagyjából mindenkivel egyetértek. Ha ki kéne emelnem valamelyik sztorit az az Árnyékfalu lenne, vagy a Café. Szeretném még olvasni őket a jövőben, persze egy kicsit olvashatóbb szöveggel és cselekményvezetéssel, jól megkomponált képekkel, mert néhány beállítás bántja a szemet. A Café készitése alatt például biztosan beötlött a sebességvonalak használatának gondolata. A sztori elején igazán elfért volna. :)

CBR-file? Imádlak titeket :)

@TetsuoShima: "Ja, és hogy mifelénk a képregénynek a weben van a helye, nem pedig a papíron." Ezzel eddig nem értettem volna egyet, de lehet benne valami. Sőt...

Első körben mindent a webre pakolnék, aztán ha már mindenki erről beszél, akkor mehet papírra, és úgy tuti nem lesz akkora bukta. lásd: Napirjaz. Ez már vagy x éve kéne tervszerüen tolni, a Random újabb bizonyíték rá.
Az alkotók szemszögéből nézve is abszolut praktikus a dolog. Képregényről van szó, tehát eleve habiztire dolgozik az ember, itthon többnyire nulla vagy fika pénzért puszta szerelemből. Meggazdagodni senki nem fog belőle, max elismerést kap vissza és kapcsolatokat, esélyt a fejlődésre. Ráadásul a nyomtatással/terjesztéssel járó macerák is az alkotók sara, vagy jobb esetben egy kiadóé aki meg nonstop variál, mert hetente változik a felállás. A visszajelzések lassan érkeznek, közben dolgozni kéne, stb...bullshit.
Az olvasótábor a neten lóg, és itt olvas nem pedig otthon, vagy a könyvesboltban. A társalgás oldottabb, az infó meg áramlik, ahogy kell. Lásd az elmult két napot.

Amúgy persze én is ragaszkodom a papírhoz, de nem bármi áron, és nem bekötött szemmel, hanem egyfajta realista/szkeptikus módon.

@TetsuoShima: Tökéletesen leírtad a mi hitvallásunkat is. A képregény képregény marad attól függetlenül is, hogy papíron van-e, vagy bitekben. A lényeg, hogy mi szeretnénk, hogy megérdemelten kerüljünk esetleg valamikor nyomtatásba. Ebből megélni sosem fog itthon egyik író vagy rajzoló sem, így viszont többen olvassák, több ember ismerkedhet meg a képregényekkel, több visszajelzés érkezik, amiből többet tanulhatnak az alkotók... stb. A mérleg nyelve még igencsak erre felé dől.
Mi is csak most tanuljuk a "szakmát" és kizárólag egymástól meg a saját tapasztalatainkból, mert más lehetőség ugye nincs. Ez a felület szerintem tökéletes erre a célra. Ha kapásból papírra dolgoznánk, valószínűleg mostanra se pénzünk nem lenne, se időnk, se energiánk, és pláne nem több ezer olvasónk. Most megteremtjük az alapokat, a nevünket rögzítjük a tudatban, és idővel már sokkal nyugodtabban lehet akár szintet is lépni is.
Türelmet és támogatást kérünk.

A blogot is fent fogjuk tartani a köztes időben közösségépítés céljából, bár nyilván nem napi frissítésekkel.

web/papír: ez nem vagy-vagy kérdés, illetve nem úgy, hogy mindent a webre, vagy mindent papírra. Az előbbinek is van egyébként hátránya: ha egy hétig nem frissítesz, már elfelejtenek vagy sürgetnek. A Napirajz egyelőre a kivétel, ami erősíti a szabályt, és még "odakint" sincs sok ilyen eset. Az USA-ban tök jó kezdeményezésnek tűnt a Zuda Comics, a DC szponzorálsával. A legjobbnak megszavazottak közül néhányat megjelentettek nyomtatásban (pl. a High Noon és a Night Owls igazán remek darab). Épp most halt be a dolog... illetve folytatják a DC támogatása nélkül.
Szóval nagyon azon múlik a döntés, hogy kinek mi a célja a képregényezéssel.

észrevételek: jó lesz ez csak kicsit rövid szerintem legalább is én elbírtam volna több oldalszámot.
egyébként még annyi hogy mikor jelenik meg a második rész mert már erősen város.

@0motig0: Köszi. Tavasszal jön a második. Igyekszünk minél előbb és minél gyakrabban megjelenni. És valószínűleg nagyobb oldalszámmal.

Végre, végre!
A Város Legendái a kedvencem, de a többi is nagyon tetszett.

Először is gratula az újsághoz, példaértékű kezdeményezés. A weblapozó jól használható (munkahelyen is), és szép is.
Az előzetesekből már kb. kiderült, hogy mik lesznek a kedvencek, de végül mindet elolvastam.
- café postnuclear: vérprofi cyberpunk hangulat, érdekes és jól érthető történet, a rajzokon pedig percekig elidőztem, hogy az összes apró poént megtaláljam
- első naptól az utolsóig: átjött a háborús hangulat, a történet és rajz jól illeszkedett, végig izgalmas volt
- a város legendái: a koncepció tetszett, kicsit talán fiatalabb (20 alatti) korosztálynak szól inkább, a történet jól érthető és érdekes volt, a karakterek viszont sem a rajzokon, sem a történetben nem jöttek át. Talán a következő néhány részben jobban megismerem őket, de Jézuson kívül egy sem ragadt meg bennem.
- rossz bőrben: érdekes szösszenet, de a 23 oldal alatt nem sokat haladt a történet, ami viszont benne volt az jópofára sikerült, a rajzok pedig szépek, igényesek, bár stílusra már ismerősek.
- árnyékfalu: csípem a stílust, és nagyon érdekelne a háttérvilág, talán én olvastam felületesen, de 5 perc alatt végigfutottam, a rajzok bár részletesek, de viszonylag kevés infót tartalmaznak, az első pillantásra láttam amit kellett és már tovább is lendült a szemem. A szöveg viszont kissé száraz, hasonlóan a képekhez arra sarkallt, hogy minél gyorsabban túljussak rajta. Szerintem még egyszer meg elolvasom az egészet lassabban, hátha csak én voltam túl gyors.

papageno68: pacsi!
aliasgg: köszi a kritikát, a következő részekben jobban rajta leszek az általad-és már mások által is -leírtakon
A Rossz bőrben rajza ennyi hasonló a másik munkámhoz?

Szubjektíve:

sarkitott-kockak.blogspot.com/2010/12/nem-veletlen.html

Valóban a net a képregénykiadás jelene/jövője. Pár gondolat:
- kérjetek fordítást, ültessétek át angolra/németre/lengyelre/románra és esetleg még egy-két más nyelvre. Keressetek rokon felfogásúakat szomszédos és távolabbi országokban, adjátok át nekik az anyagot hasonló terjesztésre, esetleg vegyetek át belőle ti is.
- ahogy érkeznek a jóféle anyagok, lehet párhuzamos számokat indítani, a gyorsabban dolgozóknak így minden számban lehet anyaga, több embernek adhattok megjelenési lehetőséget és gyakrabban jelentek meg.
- papírra akkor érdemes menni, ha a törzsolvasói gárda visszajelzései alapján látszik, hogy legalább nullszaldósra kijöttök. A legnépszerűbb komplett történeteket kell beletenni, lehetőség szerint időtálló (azaz keménykötés) és nagyon igényes borítóval, tényleges antológia alapon. Ha magánterjesztésben adjátok ki, 1000 példány már bőven nullszaldós lehet és további ezret simán feltehettek a nagyobb áruházak, webáruházak és szerepjáték-boltok kínálatába bizományi alapon.
- ahogy fejlődnek az alkotók, nem árt később egy két "revised edition" sem. Neil Gaiman is folyton átdolgozza a saját sztorijait, Tolkienről nem is beszélve - nem ciki a későbbi érettebb dramaturgiai és rajztechnikai tudással felszerelkezve frissíteni a korábbi anyagokat.

@Mao elvtárs: Nagyon jókat mondasz, és pont ilyesmi terveink is vannak. De a céljaink között az is szerepel, hogy minél magyarosabb ízű képregényeket csináljunk a magyar közönségnek, és ebbe talán nehezen fér bele a külföldiekkel való összedolgozás, viszont hosszabb távon valóban nem elvetendő az ötlet. Későbbiekben, ha aktuális lesz, akkor elővesszük. Köszi.

Legtöbb hozzászólóval egyetértek, de a cucc nagy hiánypótló. Egy problémám volt az egésszel: kevés :)
Hol lehet jelentkezni repetáért? :)

@Fiber: A folytatás hosszabb, és ha nem is káromkodásmentes, de kevésbé ordenáré lesz.

@Chavez: Ne már:) Kibaszottul nem volt ordenáré.

Nekem pont az tetszett, pl.: A Rossz Bőrben, hogy a csávó úgy beszélt, ahogy egy fiatal beszélne, a katona is úgy beszélt egy csatában, ahogy ott beszélne, posztnukleáris világban is úgy beszéltek. Egyedül az Árnyékfaluban nem kéne káromkodás, mert abba szvsz inkább ilyen átkozódások illenének.

kelta: nyugi azért nem leszünk napközis meseszakkör :D

@Mao elvtárs: A képregénykiadásnak a jelene biztosan nem a net, és hogy a jövője mi lesz, még nem dőlt el. Sok kísérlet folyik a nagy piacokon (francia, amerikai, japán), de egyelőre nem találják a megfelelő üzleti modellt. Annyi biztos, hogy ha van is némi stagnálás a példányszámokban, a kiadás tempója nem csökken. Nagyon izgalmas, hogy hova vezet ez, de még egyszer: a miénknől jóval nagyobb piacokon sem tisztázódott még. Egyesek az iPadben látják a csodafegyvert, mások jóval szkeptikusabbak.
A kisebbek számára már most léteznek net+print megoldások, és erre lehet talán haladni, ha van megfelelő háttér (mármint, folyamatos, egyenletes letöltésszám).
Figyeljük a fejleményeket, a miénkhez hasonló méretű és összetételű, de előbbre tartó piacokat lesz érdemes mintának venni.
A nemzetközi együttműködés inkább más típusú képregényeknél elképzelhető, és abban már vannak is külföldi példák (ld. Stripburger), és ha minden igaz, jövőre lesz olyan nemzetközi - gondolom, angol nyelvű - antológia, amelyben 10 magyar szerző is helyet kap.
Ami a nyomtatott példányszámot illeti, hát, sajnos, ezek ma már nagyon kevéssé reális adatok... (Képregénykiadó vagyok, tapasztalatból tudom.)

Hali,

csak annyit akarok mondani, hogy kb 15 éve nem olvastam képregényt, de most újra teljesen rákattantam a témára, és most alig várom a folytatást :)

Az összes sztori jó, a Café Postnuclear meg főleg :) Imádom, hogy itthon játszódik, és nem pl. a (sajnos) agyonmajmolt USA-ban.
De a Város Legendáiban is nagyon bejön ez :)

Szóval hajrá, jók vagytok, kitartást, és köszi! :)

Amúgy, ami a dolog üzleti részét illeti, papíron szinte kizárt, hogy valaha is a kezembe került volna az újság, bár mint már írtam, kb 15 éve nem is számítok célközönségnek. Aztán, hogy neten, ebből, hogyan lehet pénzt csinálni, hogy ne csak a lelkesedés vigye előre a dolgot, az már jó kérdés, mindenesetre a magam nevében nyilatkozhatom, hogy bőven látok annyi értéket a dologban, amiért fizetnék is.
Na de ezt majd kiokoskodjátok :)

Szóval sok sikert és mielőbbi folytatást :)

Még annyi, hogy azért az előttem szólók kritikáival is egyetértek (főleg Mao elvtárs meglátásaival), viszont ha eszembe jut, hogy kedvenc sorozataim pilot epizódjai milyen siralmasak voltak, szerintem ez nagyon ígéretes kezdés!

@hümmhümm: Nagyon szeretünk téged. :)

Már öt éve, hogy ezt összeraktuk? Nem semmi! :)

@-Szűcs Gyula-: És még mindig milyen jó néz ki ez a címlap B)

:D

(Amúgy tényleg, mennyi idő eltelt...)

@ChPh: @Wilhelm_Tell: @Nostro: @Röfi: @mrbloodbunny: @Mao elvtárs: @ayeti azaki - távolkeleti segédmunkás: @mesko: @Kaputykin: @Joaquin: @Amigarockwell: @Sharpe: @kelta: @flippant: @Rorschach: @cobayanigiri: @Fmagus: @Dr.Jones: @_Henrik_: @daVidka: @F. Fred Palakon: @Uriás: @Equinoxe: @0motig0: @Papageno68: @aliasgg: @zhal: @Fiber: @hümmhümm:

ELKÉSZÜLT A CAFE POSTNUCLEAR FOLYTATÁSA!!! Ami egyben remake is, az úgyis nagy divat mostanában! 72 színes oldal, keménytábla, A4-es méret, és még az eddiginél is több Skoda, Lada, Mad Max-feeling Kádár-retró és meztelen nő!!! :) Részletek itt: www.facebook.com/cafepostnuclear

@-Szűcs Gyula-: Hűha, hirtelen azt se tudtam mi történt :) na majd meglessük ezt is :)

@Amigarockwell: helyes, helyes! :)

@-Szűcs Gyula-: Örülünk, Vincent. :)

@Dagda: Mi is! :)