Random Képregények

Utolsó kommentek

  • -Szűcs Gyula-: @Dagda: Mi is! :) (2015.12.09. 17:29) RANDOM #1
  • Dagda: @-Szűcs Gyula-: Örülünk, Vincent. :) (2015.12.06. 22:00) RANDOM #1
  • -Szűcs Gyula-: @Amigarockwell: helyes, helyes! :) (2015.11.04. 06:51) RANDOM #1
  • Amigarockwell: @-Szűcs Gyula-: Hűha, hirtelen azt se tudtam mi történt :) na majd meglessük ezt is :) (2015.11.01. 13:39) RANDOM #1
  • -Szűcs Gyula-: @Szentgyörgyi: @michhuli: @pvissza: @gamerZ: ELKÉSZÜLT A CAFE POSTNUCLEAR FOLYTATÁSA!!! Ami egyb... (2015.10.31. 12:12) Előzetes - Café Postnuclear #2
  • Utolsó 20

Mennyi képregény fogy? - harmadik rész

2012.07.09. 07:30 Emtrexx

Mennyi képregény fogy? című sorozatunkban az itthon megjelenő képregények olvasóinak számát elemezgetjük, találgatjuk, és így lesz ez a mostani, befejező részben is.

Az eddig bemutatott adatokból látható volt, hogy voltak szerzők, kiadók, akik kevésbé találták meg számításaikat, és voltak, akiknek jobban rá sikerült érezniük az aktuális trendekre. Egy tűnik biztosnak - és már több ízben utaltunk is rá -: míg a kispéldányszámú, rendezvényes terjesztés (azaz a szerzői kiadás) 1-2 száz példány körül konzerválja az olvasottságot, addig a neten publikált anyagok eredményei egészen széles skálán mozoghatnak.

Mivel az írás előző részeiben több szerző és kiadó fogyási adatait is összefoglaltuk, úgy illik, hogy mi, a Random magazin is bedobjuk a kalapba, amik nekünk vannak.

Az ember azt hinné, hogy ha egy képregényt az interneten publikálunk, az olvasók automatikusan jönni fognak, és a szerzőnek elég ölbe tett kézzel hátradőlnie. A valóság azonban az, hogy a netes publikálás is ugyanolyan alapos koncepciók meglétét igényli, mintha csak papír alapú füzeteket szeretnénk terjeszteni. Terveket és ötleteket arra vonatkozóan, hogy mivel lehet az olvasó figyelmét felkelteni, és mivel lehet őt újbóli visszatérésre ösztönözni.
A figyelemfelkeltés egyik legkézenfekvőbb formája az ügyesen megválasztott téma. Ahogyan az előző részben már említettük, erre jó példa a Rocksztár leszek, Mama! című képregény, mellyel valamennyien tudunk azonosulni, de még ha nem is, egy csapásra megértjük a szereplők gondolkodásmódját, akik így hamar ismerős-ismeretlen barátaink lesznek.
Ha nincs fix téma, akkor működhet a rendszeresség: erre a koncepcióra épül többek között a Párkocka vagy az 5Panels, ahol rendszeresen változnak szereplők, de a folyamatos frissítéseknek hála a látogató annyit biztosan tud, hogy ha felnéz, valami újdonságot mindenképp találni fog.

fogyasok_img09.jpgMi a Randomnál más úton indultunk el. Már a kezdetektől fogva úgy gondoltuk, hogy a siker receptje az ismerős dolgok meglepő elegyítése a szokatlannal lesz. Ennek szellemében született meg elsőként Szűcs Gyula és Budai Dénes Café Postnuclearja (link), mely ismerős helyszíneket és tárgyakat helyezett szokatlan kontextusba: sok, általunk is jól ismert jármű és használati tárgy elevenedett meg a mai Magyarország egy alternatív világbeli, nukleáris katasztrófa sújtotta változatában. Az elkészült mű ugyanúgy felkeltette a képregényeket hagyományosan kedvelők érdeklődését, mint ahogyan a régi autók és a retro magyar tárgykultúra iránt rajongást (de legalábbis kellemes nosztalgiát) érzőkét.
Erősen hasonló receptre épült a Petőfi Sándor és a gyilkos robotok a jövőből című történet (link), amely egyenesen egy nemzeti ikont helyezett részben kitalált környezetbe. E képregény fogadtatásában ugyanazokat a hatásokat véltük felfedezni, mint a Café Postnuclear esetében: számtalan képregényes körön kívül eső helyről jöttek látogatók, akik valami miatt érdekesnek gondolták a cím vagy a címlap alapján. Ez esetben a hatás azonban felfokozottabb volt a Szűcs Gyuláék képregényéhez képest (elvégre mégiscsak a nemzet költőjéről van szó!): anélkül, hogy bármit is tettünk volna érte, volt rá példa, hogy a semmiből 50-100 fők érkeztek hullámokban, hogy elolvassák a képregényt. Ennek a hátterében elsősorban a tőlünk független Facebook megosztások állnak, de a kiadvány hírét sokan terjesztették Tumblr-en is.
Ennél is furcsább dolog történt azonban a Gombalovas különszámmal (10500 olvasó, link), amelyből egy rejtélyes kiposztolás után egyszercsak hirtelen elfogyott közel kétezer darab PDF. Nem sikerült utánajártunk, ki osztotta meg a kiadvány hírét és hol, de mindenképpen azt látjuk, hogy kiemelkedő olvasói érdeklődésre mindenképpen az olyan képregények számíthatnak leginkább, amelyek rendelkeznek valamilyen vírusfaktorral, azaz el sikerül érniük, hogy az olvasó a barátainak is meg akarja mutatni. Tehát ha egy képregény szimplán csak jó, az ilyen szempontból nem feltétlenül elég.

fogyasok_img08.jpgTalán nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy mi a Random magazinnál nem riadtunk vissza a meglepő, megosztó anyagok közlésétől. Azt tapasztaltuk azonban, hogy ha egy anyag valamilyen szempontból problematikus, az nem feltétlenül teszi azt érdekessé az emberek számára. Érezhető, de nem különösebben nagy érdeklődést keltett a Rőtparaszt: Disznótorság című stip-sorozatunk (link), és a Random FanServiceben (8900 olvasó) közölt Napvihar (link) erotikus jeleneteibe sem kötöttek bele annyian, mint azt az ember gondolná. Szintén csak pár emberből váltott ki megütközést a FanService 2 pornográf melléklete, és valójából sokkal többen voltak kíváncsiak az első számban található cosplay fényképanyagra. Egyáltalán nem könnyű tehát eltalálni a vírusfaktor receptjét.

Ha nem szeretnénk az olvasókra bízni a terjesztést, hanem magunk akarunk gondoskodni az olvasottságról, reklámra van szükség. A Blog.hu által kínált lehetőségeknek köszönhetően a Random magazinjaink híre rendszeresen megjelenhetett az Index.hu oldalsávjában, és nyilván nagyrészt ennek köszönhető, hogy az első számot több mint 21 ezer ember vette elektronikusan kézbe. Ebből a PDF verzió letöltéseinek száma valamivel 10 ezer fölött jár, míg CBR formátumban 2075 érdeklődő választotta az olvasást. Ez utóbbiak valószínűleg hagyományosan sok képregényt olvashatnak, hiszen a CBR a képregényolvasók kedvelt formátuma (a CBR-letöltések aránya általában 7-10% körül mozog a kiadványainknál).
A későbbi magazinok már nem tudtak ekkora számokat elérni, így tulajdonképpen kijelenthető, hogy a nyomtatott képregényeknél tapasztalt első számok utáni lemorzsolódás a digitális képregények esetében is tetten érhető, és mindemellett a képregények iránti általános érdeklődéscsökkenés is megmutatkozott. Az idén tavasszal debütált harmadik, legutolsó Randomra (link) ezidáig 4700-an "fizettek be".

fogyasok_img10.jpgAz Indexen kívül sok látogatót köszönhetünk más képregényes / mangás és animés oldalaknak is. Miután a Hálózsák, az AnimeAddicts, vagy épp és az UraharaShop hírt adott egy-egy új megjelenésünkről (ezúton is ismételten köszönjük nekik), meglepően sok új érdeklődő talált el hozzánk. Ezzel szemben a hagyományosan magyar-képregényes csatornák (a Facebook képregényes csoportjai, Képregény.net) kevés új olvasót tudtak közvetíteni. Ez mindenképpen figyelmeztetés a neten publikálni szándékozók számára, hogy nem elég a legkézenfekvőbb hírcsatornákon való megjelenésre hagyatkozni, hanem igenis távolabbra kell tekinteni. Eme cikk írójának saját meggyőződése, és a Random magazin rendelkezésére álló adatok is azt mutatják, hogy butaság azt hinni, hogy az érdeklődők köre már nem növelhető tovább, és nyugodt beletörődéssel megelégedhetünk 1-2 száz olvasóval. Ez ugyanis pusztán a megfelelő jellegű képregény és az annak befogadására megfelelően nyitott közeg találkozásának kérdése.

No és mi történik, ha az érdeklődő már a blogon van?

Mindig is igyekeztünk megjelenő anyagainkat több formátumban is az érdeklődők rendelkezésére bocsátani. A három lehetőség (online olvasás, PDF és CBR) közül a kezdetektől a legelső a legnépszerűbb, hiszen nyilván az olvasó számára is az a legkényelmesebb, ha az őt érdeklő tartalomba rögtön belelapozhat. Az pedig, hogy a tartalmaink nem blogposztba ágyazva jelennek meg, hanem külön motorok kezelik a fájlokat, a fejezetekre, oldalakra történő külön-külön linkelés mellett bizonyos mérések elvégzését is lehetővé teszi.

Az alábbi grafikon a Random FanService első számának belelapozási statisztikáját mutatja, vagyis azt, hogy a magazinban előrehaladva mekkora az olvasói lemorzsolódás (minden oszlop egy-egy oldal megtekintéseinek felel meg, a legelső a címlap, a legutolsó a hátlap értelemszerűen).

fogyasok_fs_stat2.png
Fontos tudni, hogy a kiadvány hírére sok érdeklődő érkezett az Indexről, és mivel a hírportál olvasóit főleg felnőtt férfiak teszik ki, kevéssé volt elvárható, hogy otthon érezzék magukat egy mangás magazinban. Ennek ellenére a grafikon meglehetősen "szép". Az apró kiugrások a fejezetek kezdeteit jelzik. Mivel az online lapozónkban fejezetekre is lehet ugrani, az egyes történetek elejébe bele-bele nézők miatt ezeken a pontokon csúcsok alakulnak ki. A legnagyobb csúcs a kiadvány végén található cosplay mellékletnél látható, melyre sok külsö linkelés is hivatkozott különböző, a témával foglalkozó blogokról. Szintén érdemes megfigyelni, hogy Kovács Vanda szöveg nélküli képregényének oldalainál (a kötet elején) szinte nincs csökkenés a megtekintésekben. Vajon a párbeszéd nélküli lapok valóban vonzóbbak, mint a dialógusokkal dúsan teleszórt társaik? És vajon ha a papír alapú képregényekbe belelapozók érdeklődését is mérni tudnánk, hasonló görbéket kapnánk?

Néhány efféle kérdésre természetesen a rendelkezésre álló adatok ellenére sem tudjuk pontosan a választ. Mint ahogyan azzal kapcsolatban sincs sziklaszilárd álláspontunk, hogy az elektronikus képregények iránti érdeklődés csak addig áll-e fent, amíg azok ingyen hozzáférhetőek, vagy az ilyen rendszerek üzleti alapokra fektetve is fenntarthatóak-e. Mint a tanulmány előző részében már említettük, vannak kísérletek digitális képregény értékesítésére. A Swords sorozat egyes epizódjai például csak a 400 Ft-os díj kifizetése után érhetőek el, míg mások ingyen is kínálnak történeteket, és csak egyes elemeket tesznek ellenérték fejében hozzáférhetővé (például a kinyomtatott változatot). Ha kitekintünk a nagyvilágba, többféle modellel is találkozhatunk, ahol a szabad tartalom találkozik az olvasó anyagi hozzájárulásával valamilyen megegyezés értelmében.

A legegyértelműbb (és legbiztonságosabb) helyzet a Swords-hoz hasonlóké: fiztesz, és megkapod a tartalmat. Emellett netes berkekben létezik még az adományozás intézménye, ahol a tartalomért cserébe fizethetsz ugyan, ha ki szeretnéd fejezni a háládat, de nem várják azt el tőled. Ez esetben az adományt a program működtetője saját elképzelései szerint önmagára költheti (erre leginkább szoftverfejlesztők, vagy egyéb szoftver-kiegészítők készítőinek esetében látunk példát (pl. ún. donationware fontok)). Az adományozás másik ága, amikor konkrétan valaminek az elkészítéséhez, végrehajtásához kéred a látogató hozzájárulását. Ez lehet egy még készülőben lévő, vagy már elektronikusan publikált képregény papír alapú kiadása, vagy egyszerűen az anyag létrehozására szánt munkaórák költségének fedezése (elvégre az alkotónak ennie is kell, amíg dolgozik). Itthon ez a legintenzívebben egyes animés/mangás oldalaknál működik, aholis a látogatók a honlapot és annak szolgáltatásait futtató szerver fenntartására küldhetnek kedvük szerint pénzt. Az adományozás folyamatát többek között a PayPal rendszere is támogatja, de léteznek komplett weboldalak is, melyek felületén a neked tetsző projekteket anyagiakkal támogathatod. Külföldön a talán legnépszerűbb a KickStarter.com, míg itthon az Indulj.be és a Kezdheted.hu valósítja meg az említett modellt.

Látható, hogy az internet világában sok minden múlik a világhálón szörfözők jóindulatán is, hiszen sok esetben választhatunk, hogy valamiért ingyen (esetleg illegális módon) szeretnénk hozzájutni, avagy áldozunk pénzt a megvételére, netalántán önszántunkból tiszteljük meg az alkotót, szolgáltatót egy általunk választott összeggel. Egy ilyen környezetben, ahol ennyi alternatíva áll a terméket előállítók előtt, nehéz letenni a voksot egyik vagy másik irány mellett. Egy biztos: a Random magazin elkötelezte magát az ingyenes tartalomszolgáltatás mellett, és célunk a továbbiakban is annak biztosítása, hogy az alkotók minél szélesebb körben olvasókra leljenek; hogy a képregények kedvelői akár szerzőként, akár befogadóként minél egyszerűbben és kényelmesebben kerülhessenek kapcsolatba egymással.


♦ Gondoltad volna?

Random FanService sorozatunk második száma egy jaoi jellegű képmelléklettel is letölthető volt. Noha a jaoi tartalmak erősen megosztják az olvasókat, és sokan elítélik még a mangák kedvelői közül is, az eme mellékletet tartalmazó verziók fájljait rendre többen töltötték le, mint azt a PDF-et vagy CBR-t, amelyből kihagytuk. A különbség folyamatosan 15-40% között alakult, és azt láttuk, hogy az animés/mangás oldalakról érkezők közül kevesebben választották a jaois verziót, míg a nyugati képregényesek közül nagyobb arányban voltak kíváncsiak rá az emberek. Mielőtt ebből bármiféle messzemenő következtetést levonna bárki, a jelenség oka valószínűleg az, hogy az animések/mangások minden bizonnyal pontosabban tudták, mi vár rájuk.

A jövőben nem lesz több ilyen kísérlet, becsszó! :)

2 komment

Címkék: képregény tanulmány

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Operatív Thetán · http://j.mp/1u0EcWA 2012.07.09. 09:29:08

@NeroBlanco: Szűcs Gyula az Index kult újságírója, így gondolom biztosra lehetett venni a ketrecet, amikor kellett.

Vagyis ez "beépített ember" nélküli kezdeményezésnél marad lutri. Én is úgy tippelem, hogy sajnos az indexes csatornázás dominál (szerencsével persze nagyobbat szólhat egy szimpla Facebook-link, mint Jakab Andornál, vagy egy erősebb Tumblr-hullám).

Emtrexx 2012.07.09. 09:37:20

@NeroBlanco: Amit érdemesnek/fontosnak láttunk megemlíteni, az mind belekerült a posztba, egyebeket nem szeretnénk hozzáfűzni (illetve egyik kérdésedre részben válaszolt az előző hozzászóló).
Saját eredményeidről és megérzéseidről pedig szívesen olvasunk a saját blogjaid valamelyikén, de örülnénk ha a jövőben legalább a Randomon folyó beszélgetések nem rólad szólnának.
Köszönjük