Legutóbbi képregénybörzés kalandozás után ezúttal a múlt szombati, Millenáris Teátrumban megrendezett 8. Budapesti Képregényfesztiválon is szétnéztem.
Mikor odaértem, a Millenáris kerítése előtt egy darab lány álldogált és éttermi szórólapot osztogatott – épp csak nem volt kinek. Hát ezen a képregényfesztiválon aztán nem lesznek sokan, gondoltam, miközben elvettem tőle egyet, majd elindultam a Teátrum felé.
A bejárat előtt lézengett néhány ember, nekem meg az járt a fejemben, hogy teljesen feleslegesen hoztam magammal a málhazsákomat, mert igazából csak két képregényért jöttem ide, azokat pedig akár a kezemben is hazavihetném.
Az első meglepetés akkor ért, amikor beálltam… a bejárati ajtó mögött növekvő sorba. Hát mégis vannak emberek ezen a fesztiválon? Miután pedig megkaptam a kék karszalagot, jött a következő meglepetés: a kezembe nyomtak egy adag ingyenes képregényt. Olyanokat, mint a Sötét kor nulladik száma, két Fekete-Fehér antológiát, egy angol nyelvű DC képregényt, illetve egy kis füzetet, ami a lengyelországi képregényes világról szól – annak apropóján, hogy a fesztivál kiemelt vendége Lengyelország lett. Nagyon jó kis kiadvány egyébként, szép és színes, jó olvasni, jó kézbe venni.
A Teátrumba belépve egész komoly embermennyiség fogadott. A terem bal szélén ott a színpad, jobb oldalán mozi-székek, a kettő között pedig az árusok töltötték ki a helyet. A helyszín javára írható, hogy az asztalok között bóklászva nem kellett úgy tolakodni, mint a börzén. Ha pedig valaki merő véletlenségből a feje fölé nézett, észrevehette, hogy nocsak, még díszítés is van. És még passzolt is a helyszín stílusához.
Az árusok nem szolgáltak sok meglepetéssel – itt volt mindenki, aki részt vesz a hazai képregény eladásban. A kínálat minőségben és mennyiségben is kielégítő volt. Ha valaki úgy érezte, új Kázmér és Hubán át, amerikai Spawn-on keresztül, régi Avengers képregényekig bármit a zsákjába süllyeszthetett.
Az újdonságok közül a legvonzóbb a Walking Dead negyedik és a Sötét kor első száma volt. A zombis hozta is az előző kötetek magas színvonalát, a másik pedig, ha valaki nem ismerné, Árpa Attila agyszüleménye, turullal, meg sámánnal, meg pusztával – szóval ilyen magyaros. Sajnos kicsit alulteljesítette a várakozásaimat (lassan induló sztori, a képek pedig elég fakó színekkel lettek kifestve), szóval ez még egyelőre az „ebből még bármi lehet” állapot, de én szurkolok neki.
A fesztivál meglepetése számomra a Rocksztár leszek, mama! volt. Eredeti szándékom szerint nem akartam megvenni, de ahogy belelapoztam, meggondoltam magam. A kiadvány megjelenése, az igényessége igen meggyőző, nem is bírtam otthagyni.
Természetesen más újdonságok is voltak, a teljesség igénye nélkül: megjött a harmadik Marvel+, a felújított Kalyber Joe 2, na meg az 5panels csapata sem hagyta otthon a kiadványait, a Nero Blanco Comix nélkül pedig valószínűleg az ajtót sem nyitották volna ki.
A fesztivált egész nap programok kísérték – bár hogy konkrétan micsodák, az csak fesztivál előtt egy nappal derültek ki. Mindazonáltal én elég szerencsés időpontban érkeztem, körbenéztem, megvettem, amit akartam és már kezdődött is gyakorlatilag a „főprogram”: az Alfabéta díjátadó. Ez a szokásos mederben zajlott: rövid kis videón felvillantanak pár kockát a jelölt képregényekről, egy perccel később pedig már a nyertes nevét is tudjuk. Aztán a zsűri egyik tagja gyorsan felvázolta, miért is az volt idén a kategória legjobbja, aki, majd pár kérdés a nyerteshez és már mentek is tovább. Idén először Kocsmáros Pál-díjat is adtak át, ami az év alkotója díj immár sokadik neve.
Mielőtt elmentem, még körbenéztem a Teátrumban, mi más van még itt. Az emeletre két tábla is invitált, az egyiken: KIÁLLÍTÁS, a másikon: KONZOLOK felirat - hát mentem is. Nos a kiállítás leginkább a Csodálatos Képregény című képregény bekeretezett oldalait jelentette, ezen kívül szinte csak véletlenül lehetett mást látni, pedig igazán kitehették volna más emberek munkáit is, elég sok grafikus van. A „konzolok” három Xboxot jelentett, egyiken Halo ment, a másikon Gears of War, a harmadik előtt pedig kissrác próbálgatta a Kinectet. Mindez nem voltak rossz ötlet, de sajnos annyira el lettek dugva és a lépcsők annyira kiestek az emberek útvonalából, hogy gyakorlatilag csak akkor jött ide valaki, ha eltévedt.
Végül pedig azt is érdemes megemlíteni, hogy egy cukrász is képviselte magát, hozott Batman, Pókember és mindenféle más szuperhős-fejes sütit – ám sajnos úgy láttam, a látogatók érdeklődése egyenlő volt a nullával. Ami nagy kár.
Mindent összevetve pozitív élményekkel távoztam: a helyszín jó volt; jobb, mint az előzőek, jövőre is szívesen jönnék ide. Látogatók, cosplayesek sokan voltak, az 501-es légió ismét kivonult (a maszk nélküli Darth Vader a valóságban sokkal élettel telibb, mint a filmvásznon), az újdonságok jók voltak, még ha kicsit kevés is volt belőlük… És annak is örülök, hogy az MKSZ próbálja bővíteni a fesztivál kínálatát (a kiállítással pl.). És ha jövőre nem az utolsó pillanat után kezdenek el kommunikálni a lehetséges látogatókkal, egész jó kis fesztiválnak nézhetünk elébe.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek